„Végképp megszűnik a jogállam, ha egy jogilag érvénytelen népszavazást a hatalom politikailag érvényesnek tekint. Ez a szétválasztás (jogi vs. politikai) hamis. A politikai cselekvés alapja egy jogállamban az, hogy a nép, jogi úton, közhatalmat ruház a képviselőire. Ennek hogyanját szabályozza a törvény, amelynek értelmében, ceterum censeo, az október 2-i szavazási eredmény nulla, pára, lepkefing.
Ez ellen nem segít a szómágia, a ráolvasás. (...)
A választók többsége távol maradt, és nem azért, mert nem ért rá, vagy ráruházta volna a választás jogát azokra, akik elmentek (milyen hülyeség már ez?) hanem azért, mert nem akart részt venni ezen a népszavazáson.
A népszavazási törvényben az érvényességi küszöb intézménye pont azt szavatolja, hogy a távolmaradásnak – amikor a választó nem akar pl. egy hülye kérdésre válaszolni – is legyen jogi következménye, jelesül az érvénytelenség. Ennek egy normális országban egyetlen politikai következménye lehetne. Beismerni a bukást, és a menekültek helyett új mumus után nézni.”