„Két dolog jól látható a rendszerben. A közpénz nem vész el, csak átalakul, ugyanis a támogatás a központi költségvetésbe szánt összegből kerül a sportba, és nem az adott cég marketingre, szponzorációra szánt keretéből. Illetve a támogatások jelentős része mindig a felcsúti Puskás Akadémiánál, illetve az azt működtető A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnál landol, ami számtalan morális kérdést vetett és fog is felvetni annak alapítója miatt. De eddig legalább pontosan látszott, mely cégek azok, amelyek – legyenek bárhol az ország területén – kizárólag eme település utánpótlásának fejlesztésében látják a magyar sportélet megújítását. És az is pontosan látszott, érkezik-e állami cégtől támogatás. (…)
Ugyanazzal próbálkozik most a parlamenti többség, mint korábban a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak esetében: láthatatlanná tenni a közpénzből magánpénzzé váló hatalmas összegek útját. Nagyon elkelne már Hófehérke mostohájának tükre a Parlamentben, hogy időnként az ilyen titkosításokat megszavazó képviselők megállva előtte megkérdezhessék: tükröm, tükröm, mondd meg nekem, a becsületem merre lelem?”