Nyafogó nemzetmentő

„A mérvadó média már a tévévita előtt elképesztőnek és példátlannak tartotta a választások előtt csalást emlegetni. A Washington Post vezércikke szerint bárki lesz a győztes november 8-án, Trump viselkedése Amerikát bizonyosan vesztessé teszi. A minden felmérés szerint már Hillary javára eldőlt elnökválasztásnál kezd izgatóbb kérdés lenni, mit művel majd a vesztes és naponta hergelt tábora, benne például azok, akiknek odahaza fegyverarzenáljuk van, amit – Trump tirádái szerint – Clinton el kíván orozni tőlük (valójában persze csak a nagy kaliberű automata fegyverek kereskedését korlátozná).

S a vita vége táján a torreádor Hillary által ügyesen szurkált Trump-bika fékét vesztve nekirontott a falnak, még konzervatív kommentátorok szerint is elkövetve a politikai öngyilkosságot. Amikor a moderátor okkal megkérdezte, hogy mindkét elnökjelölt elfogadja-e esetleges vereségét, a hasonló kérdésre az első vitában még igenlő választ adó (és e ponton már vagdalkozó, Hillaryt »undok nőnek« nevező) Trump közölte: majd meglátom, ha eljön az ideje. A döbbent rákérdezésre pedig odavettette: »bizonytalanságban tartom magukat«. S ezzel véget is vetett a vita vitájának, a latolgató elemzéseknek.

Világszerte ezt harsogták a főcímek, csakis ez foglalkoztat mindenkit. Már ott Hillary »borzalmasnak« minősítette, hogy egy nagypárti elnökjelölt megingatja a bő két évszázados amerikai demokrácia tartóoszlopát: a választások vesztese elismeri az eredményt. Arról már nem is szólva, hogy a decentralizált, kilencezer(!) helyi önkormányzat által szervezett (és az internetre nem bekötött, tehát biztonságos) országos szavazást, mint Obama is megjegyezte, lehetetlen elcsalni (az utóbbi évtizedek egymilliárd leadott voksából 31 esetében akadtak gyanús jelre). De hát senki sem képes a bukott nemzetmentőknél jobban megalázni nemzetét.”