Segítség! A fiúnk babázni, a lányunk focizni akar…

„Mivel különböző nemű ikreink vannak, nálunk sosem volt abból probléma, hogy fiús vagy lányos játékokkal játszanak-e csemetéink. Aztán megérkezett a kisöccsük, aki ugyanazt csinálta, amit nagyobb testvéreitől látott, hol az autókat, hol a babákat preferálta egy-egy játék során. Amikor egy jelmezes mulatság során nővére rózsaszín királylány ruhájában akart menni, az egyik ovis anyuka a hír hallatán ijedten csapta össze a kezét: Te ezt megengeded neki? Megengedtem. Más kérdés, hogy következő nap gyermekem már meggondolta magát, és mégis inkább egy kalózjelmezt választott, de a döntést ő maga hozta meg.

Miért baj? — Miért, baj?

A társadalmi elvárástól eltérően viselkedő gyermek sokszor megijeszti környezetét, leginkább a szülők vagy a nagyszülők esnek kétségbe. De mégis mi a félelmetes egy királylány ruhás kisfiúban, vagy egy harckocsit tologató ovis kislányban? Leginkább az ismeretlen, és a szokatlan. Persze a nagy ijedelem előtt nem árt utána olvasni a dolognak. Így kiderül, hogy óvodás korban a gyermekek nemi identitása még igencsak formálódóban van. Ennek a formálódási szakasznak pedig a velejárója, hogy ismeretlen dolgokat próbál ki a gyermek. Játék közben, biztonságban, többféle szerepet tesztel és él át. Fontos tudni, hogy a játék csak az egyik eszköze a nemi szerepek elsajátításának, de nem az egyetlen. Önmagában az, hogy egy óvodás más nemre vonatkozó játékokkal játszik nem veszélyezteti szexuális identitásának alakulását. Persze az is gyakorta előfordul, hogy az ismeretlentől való félelem mellett a szülők a szó szerinti másságtól is tartanak, mi van, ha a gyermekük nem lesz olyan, mint a »többi«? A szülőket hatalmába keríti a szorongás, hogyan fog viszonyulni gyermekükhöz a külvilág, nem közösítik-e ki a gyerkőcöt, illetve ők maguk, szülőként hogyan bánjanak ezzel a helyzettel?

(...)

Mégis, mit tegyünk egy ilyen helyzetben?

Leginkább semmit. Persze nem kell direkt babát vásárolni egy kisfiúnak, és elemes mozdonyt egy kislánynak, de érdemes a háttérből figyelni, hogy a játékboltban, játszóházban, vagy egy szülinapi zsúrban mi köti le az érdeklődését. Nem kell megijednünk, ha éppen az ellenkező neműeknek szánt játékokkal foglalatoskodik szívesen. Ne szekáljuk, ne akarjuk más játékra rábeszélni! Próbáljuk elfogadni gyermekünk döntését és viselkedését, mert ha ez nem megy, akkor ez könnyen beárnyékolhatja a kettőnk közötti viszonyt.”

(...)