„Senki meg sem rezdül. Semmi pánik, meglepetés vagy más érzelmi reakció. Mint egy spagettiwestern. Egyvalaki kezdi a mobilját böködni hírek végett. Na, mi van? Semmi, robbantottak. Ki? Nem tudják. Meghalt valaki? Nem. Aha. Vállrángatások: na ugye. Gúnyos mosolyok: megmondtam! Tudtam! Fogadni mertem volna! Így legyen ötösöm...
Hát robbantanak. Majd abbahagyják.
’98-ban is robbantottak, aztán abbahagyták.
Nincs semmi düh vagy feszkó, nyugalom van, mint egy ópiumbarlangban. Fáradt, rezignált gesztusok. Régi arcok, láttak már karón varjút.
Ha robbantanak, robbantanak. Akkor így fogunk élni. Semmi nem történik itt véletlenül. Semmi sem váratlan. Menjünk vissza a pincébe. Énekeljünk el együtt egy szép Szócska Miklós-dalt: »Nem tetszik az, jó uram, hogy mérgezed agyam...«”