Az érinthetetlen kaszt

„Ártatlannak találta a minap elsőfokú határozatában a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa Szilvásy Györgyöt, minden titkok hajdani miniszterét, amely elsőfokú ítélet aligha lepte meg különösebben a közvéleményt. Nem mintha a hazai népesség szentül meg lenne győződve a Gyurcsány-kormány volt tagjának bármiféle ügyben való ártatlanságáról, viszont nagy találati aránnyal képes megsaccolni a bírósági ítéletek végkimenetelét az ilyen Szilvásy-típusú perekben. Az ügy aktáit 2040-ig titkosították, ezért Szilvásy ártatlanságának tényszerű részleteit az előttünk álló emberöltő alatt nem ismerhetjük meg, így viszont a közvélemény szemében a bírósági eljárásnak nincs valóságos tétje.

A kémkedési, árulási, államellenes ügyekkel az a gond (mások szerint az benne a szép), hogy elmosódnak a határok az ország biztonsága és a törvényesség között. (Egy olyan titkosszolgálat, amelyik mindenben a törvénykönyv előírásai szerint működik, annyira hatékony, mint a Riporter őrs volt kisdoboskorunkban.) Ezért a bíróságok többnyire salamoni, felelősséget elhárító, azaz felmentő ítéleteket hoznak, de a presztízsüket és tekintélyüket védendő titkosítják is néhány évtizedre őket.

Szilvásy szerint az igazság is kiderült, ami huszonnégy évnyi titkosítás esetében a kiderülésnek némileg késleltetett formája. Nyilatkozott is felmentése utáni első örömében, ekképpen: »a politikusok, állami vezetők, miniszterek tevékenységét nem büntetőjogi alapon kellene megítélni, a politika közelében lévő hatóságoknak sem kellene büntetőjogi irányba terelniük a politikai vitákat«. Ez bizony nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Szilvásy szerint a politikusokat érinthetetlen kasztként kéne pátyolgatni, mindenféle előjogokkal felruházni, minden felelősséget levenni a vállukról, mondván: ők politikai felelősséget viselnek.”