Mit szeressenek rajta?

„Mert miközben a rezsim szemérmetlen mohósággal húzza fel az ország legkisebb szegletében is uralmának várfalait, átgázolva mutyik pocsolyáin, az ellenzék romok között bóklászik és jajveszékel, láthatóan még arra sincs ellenszere, hogy csattanós választ, reakciót, értékelhető tettet csiholjon ki magából válaszul arra, amit vele művelnek.

A csuklóztatáson már jóval túl vannak, az illemhelyeket mosatják velük, ők meg pihenőidőben irodafolyosókon, épületek előtt beszélnek mindenféle mikrofonba, majd hazatérnek és egymást csepülik. Szegény Kerék-Bár-czy mélyülő véleménykülönbségeket követően, csalódottan hagyja ott a DK-t, mert az nem képes középre nyitni. De hogyan nyithatna Gyurcsánnyal, ha Bajnait is ellökték onnan? Néhány jobb sorsra érdemes fiatal küzd, harcolna, csak bázisa nincs. Az ellenzék számára több mosásban összement sajtó elsősorban a viszályra vevő, azokra a kijelentésekre, amelyek miatt naponta összeugraszthatók az egymásba is belefáradt politikusok.

A szomorú vagy zavarosan magyarázkodó nyilatkozatokon túl kéne végre lépni, lásd most éppen a kvótanépszavazás, amely így inkább megkerülős, túlbonyolított magyarázkodás, mint karakán és érthető kiállás. Folyton-folyvást nekibuzdulni, sóvárogni, majd búsan egy helyben topogni unalmas, és mást sem vet fel, mint az ominózus kérdést: mit szeressenek rajtuk? Milyen embereket, példákat, történeteket képesek hitelesen felmutatni, hogy elvekről ne is beszéljünk. Mihez kérik a hűségemet? Kommünikék kevéssé »szerethetők«, de még aláírásgyűjtő kitelepülések sem alkalmasak rá, hogy szignókon kívül mást is begyűjtsenek. (Láthatóan azt sem kiugró sikerrel.) Mit szeressek rajtatok, miért álljak közétek, miért vállaljak szankciót, előmeneteli gátat, megbélyegzést azért, mert testestől-lelkestől veletek vagyok? Halkabban, surranó pályán kiállni eszméért, igazságért, nagyobb toleranciáért nélkületek is lehet – a többségnek ez a bátorságpróba maximuma. A ti vérszegény kiabálásotokhoz csatlakozni még azoknak a civileknek sem fűlik a foguk, akik tüntetéseiken kérik a pártzászlók otthon hagyását – s tévedtek, ha azt hiszitek, hogy a szexisség hiányzik.”