A gonosz nyugtalanító valósága
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Napestig folytathatnám a kérdések sorát, de talán inkább nem tenném, fedezze fel mindenki magának ezt a különös regényt.
„Mik azok a vágyak? Miben különböznek a test, a hús vágyai az emlékezet szükségleteitől vagy az akarat céljaitól? Ha az erkölcs ugyanúgy irányít minket, csak a hús helyett »akarati«, szellemi szinten, akkor miben tér el egymástól a test alapvető igényeitől? Mennyiben határoznak meg ezek minket, meddig lehet szabadulni a hatásuk alól? Lehet egyáltalán? Örökre a hús börtönében raboskodunk, csupán az a kérdés, hogy ki az őr? Létezik-e szabadság, ha mindörökké az elménk foglyai vagyunk? Meddig terjed az emberi felelősség, ha ennyire képtelenek vagyunk önállóan cselekedni, anélkül, hogy bármi befolyásolna minket? De vajon mik vagyunk mi valójában, ha nem ezeknek a »befolyásolásoknak” a hatására kifejlődött alakok? Ha mindenki csak álcázza magát, meg tudjuk különböztetni a valódit az álságostól? Mi rejtőzik a maszkunk mögött – van ott egyáltalán valami?
Napestig folytathatnám a kérdések sorát, de talán inkább nem tenném, fedezze fel mindenki magának ezt a különös regényt. Azt mondom, »különö«, mert ennél pontosabb jelzőt nem tudok találni: a Fhérgek egyszerre egy katartikus, bár meglehetősen undorító jelenettel záródó fantasztikus kalandregény; egy filozófiai elmélkedés, aminek a csúcspontja egy éjjeli beszélgetés egy hajón; nem mindennapi science fiction, amiben egészen elképesztő ötletek rejtőznek (mint a gélben fürdőző, gúlférgek által akár ezer évig is életben tartott, levágott fejek vagy akár a bolygó különböző fajai); és akkor még nem beszéltem arról, hogy olvashatjuk megváltástörténetként (említettem már, hogy a jóslatok egy bizonyos »Kristos«-ról is beszélnek?) vagy Türelem felnőtté válásának elbeszéléseként is. Nem egyszerű olvasni, ezt készséggel aláírom, de meghálálja a kitartók erőfeszítéseit. Csak nem biztos hogy úgy, ahogy azt először elképzeljük...”