„Az Armada jól és igen szórakoztatóan egyensúlyoz a valóság és az elképzelt között abban a tekintetben is, hogy miként láthatunk egy idegen létformával való kapcsolatfelvételt a maga gyakorlatias módján. A tapasztalt gamer, Zack folyamatosan filozofál, nem csupán önmagáról, de arról is, hogy a könyvben ellenségesként megjelenő idegen létforma tagjai miért úgy reagálnak, ahogy. Elemzi lépéseiket úgy is, mint hirtelen katonává vált stratéga, s úgy is, mint egy kamaszból felnőtté alakuló, gondolkodó, döntéseket hozó ember. »Talán azért tesznek minket próbára, hogy lássák, vajon merjük-e meggyőződésünket tetteinkkel is bizonyítani? Vajon olyan nemesek és önzetlenek vagyunk, amilyennek hisszük magunkat?« (263.) Az univerzumba sugárzott jelek mint a konfliktus forrásai is kérdésként vetülnek fel ebből az aspektusból. A regényben ott rejlik az emberiség önképének kérdése: hogyan látjuk magunkat mint fajt, mint gondolkodó lényeket, illetve milyen üzeneteket küldünk a világűrbe akarva-akaratlan rádióhullámú adásainkkal, s tisztában vagyunk-e mindezek valós súlyával.
A regény valóságot idéző elemeit sokasítja, hogy legendás és/vagy ma is tevékenykedő asztrofizikusok, csillagászok, tudósok név szerint is megemlítődnek, sőt, cselekvő, az események menetét számottevően alakító figurákká válnak. »Sagan bejelentése még csak pánikot sem keltett a hallgatóság körében. Azt hiszem, tudtam is, miért. Évtizedek óta vég nélkül árasztottak el minket az ilyen vagy olyan földönkívüliekről szóló science fiction regények, filmek, rajzfilmek és tévésorozatok. A földönkívüli látogatók már olyan régóta áthatották a popkultúrát, hogy észrevétlenül beágyazódtak az emberiség kollektív tudatalattijába.« (140.) Carl Sagan alakja központi fontosságú a könyvben – mint megkerülhetetlen, legitimizáló erő jelenik meg, és kulcsfontosságú szerepet játszik a küldetésben részt vevők harci bevezetésében, illetve később, az emberiség tájékoztatásában és felkészítésében.”