Dudás

„Obama álláspontja nyilvánvaló, az emberi jogok tiszteletben tartását mindennél fontosabbnak tartja, a kínai elnökkel való megbeszélésén se volt rest ezt kiemelni, pontosan tudva, hogy ez az egyik vesszőparipája Pekingnek, miszerint senki se oktassa ki őket arról, hogyan is kell élni az életet, ők azt majd tudják. Obama a Dél-kínai-tengeren tapasztalható erőfitogtatástól is óva intette házigazdáját, Hszi Csin-ping pedig elmondta, hogy meg fogják védeni az érdekeiket, és javasolta, az amerikaiak ne telepítsenek rakéta­pajzsot Dél-Koreába, hiszen az is az ő érdekeiket sérti. De mind­eközben két mosolygó politikust látunk, egymás kezét szorítják az előre meghatározott ideig, egy másodperccel se tovább, a mosoly is szépen begyakorolt művelet, és Hszi kijelentése arról, hogy az Egyesült Államok és Kína együttműködése az ebola elleni harc során nagyon szép példája a közös munkának, még inkább rávilágít a köztük levő távolságra.

Kellenek a gumicsontok a nemzetközi diplomáciában, a klímavédelem pontosan ilyen téma, hiszen egyedül azokat az országokat érinti közvetlenül, amelyek mindenkitől távol vannak, és se olajuk, se atomfegyverük nincs, még lakosságuk se túl nagy, ha Naurut elönti a tenger, legfeljebb Ausztrália lesz szomorú, mert új helyet kell keresnie a menekülttábornak. Nem kérdés, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem hatalmas üzlet, népszerű téma, de épp a lényeget fedi el.

Kína és az Egyesült Államok természetszerűleg nem tud olyan úton haladni, amely elkerülné az összeütközést, ez a nagy és elismert dudások sajátságos viselkedése a csárdákban. Barack Obama pedig épp Kína csárdájába tért be, ráadásul mindenki tudja róla, hogy az ő zenélése már csak jövő január 20-ig tart. Már csak az a kérdés, hogy utódja kap-e vörös szőnyeget Kínától.”