Szeretném megköszönni a bizalmat

„Ma reggel 9 órakor leadtam a lemondó levelemet a házelnöki titkárságon, s ezzel megszűnt országgyűlési képviselői megbízatásom. Pár perccel később pedig már kezembe vehettem a bő két évvel ezelőtt leadott szárazbélyegzőmet a Budapesti Ügyvédi Kamarában. Számomra a hivatásos politizálás hat év után – jó időre egészen biztosan - befejeződött. A 2010-es eskütétel pillanatától kezdve bennem volt, hogy bármikor eljöhet ez a pillanat. Hat esztendő alatt sikerült az emberi aljasság és primitív gyűlölködés olyan bugyraival is találkoznom, amelyekről korábban nem is gondoltam, hogy léteznek. S nyilván én is hibáztam rengeteget, sőt -akaratomon kívül – fájdalmat is okozhattam másoknak, amit rettenetesen sajnálok: ezekből, s az egész elmúlt hat esztendőből magam is rengeteget tanultam/tanulok. Ugyanakkor továbbra is azt vallom, hogy kevesebb felemelőbb érzés van annál, ha az ember -egyik volt képviselőtársam kedvenc szófordulatát használva- a »nemzet templomában« szolgálhatja a hazáját. Él bennem a hiú remény, hogy a hat év munkája talán nem volt hiábavaló, talán segített egy egészen picikét -parányi kisebbségből is- közelebb kerülni egy élhetőbb, megújuló Magyarország ábrándjához, de erre majd az idő ad választ.

Szeretném először is megköszönni a bizalmat azoknak a választópolgároknak, akik 2010-ben, s főként 2014-ben az általam vezetett listát választották. Köszönöm az LMP aktivistáinak, munkatársainak, tagjainak, hogy a leglehetetlenebb helyzetben sem adták fel a reményt és a kampányokban önfeláldozóan dolgoztak egy megújuló Magyarországért. Külön köszönöm azoknak a szimpatizánsainknak, barátaimnak, akiktől a visszalépésem bejelentése után hihetetlenül sok pozitív energiát, biztatást, szeretet kaptam: ígéretet tettem nekik, hogy nem tűnök el! Köszönet illeti részemről azokat az újságírókat és elemzőket, akik az elmúlt években tárgyilagosan követték munkámat, valamint azokat a politikai ellenfeleimet, akikkel mindig a kölcsönös tisztelet mellett »meccseltünk«. Köszönöm továbbá az LMP-vel kapcsolatban álló szakszervezetek és határon túli magyar szervezetek vezetőinek együttműködését, szíves fogadtatásait. S egyáltalán nem utolsósorban hatalmas köszönettel tartozom Szél Bernadettttnek, hogy együtt küzdhettük végig az elmúlt éveket, a 2013-14-es frakció tagjainak, Ertsey Katalinnak, Mile Lajosnak, Lengyel Szilvianak,Osztolykán Ágnesnek és Vágó Gábornak, hogy a legkritikusabb pillanatokban is kitartottak, a 2014-18-as frakció tagjainak, köztük két alapítótársamnak Sallai Róbert Benedeknek és Schmuck Erzsébetnek,Ikotity István és utódomnak Hadházy Ákosnak a bizalmat, a bajtársiasságot. Munkájukat továbbra is segíteni fogom.

A hivatásos politizálást fejeztem be, de soha nem gondoltam arra (noha tudom, ezzel néhányaknak csalódást okozok :), hogy a politizálást hagyom abba, hiszen politizáltam már az LMP megalakulása előtt is. A hivatalos oldalamat éppen ezért megtartom. Kétségtelen, hogy a napi történésekkel ritkábban kívánok foglalkozni.

Továbbra is hiszek egy olyan világban és egy olyan Magyarországban, ahol a nem a profit előzi az embert és a természetet, hanem fordítva. Ahol a kíméletlen profithajsza nem teszi földönfutóvá emberek millióit, nem zabálja fel a természeti erőforrásokat, az emberi közösségeket, az emberi közösségeket összetartó tradíciókat. Ahol a politika nem a gazdag kevesek játékszere. Hiszek továbbá abban is, hogy a XXI. századi Magyarországot csak a múlt századi árnyékbokszolástól megszabadult XXI. századi politika tudja emelkedő pályára állítani. Egy olyan zöld, radikális baloldali politika, amely nem enged abból, hogy Magyarországot Magyarországról kell kormányozni. A politika azonban soha nem lehet megélhetési kérdés. Ugyanazokat az elveket, morális célokat egyaránt lehet a hivatásos politikán belül és azon kívül is szolgálni. S az embernek időről-időre nem azt kell mérlegre tennie, hogy hol kap több tízezer forinttal, vagy éppen tízezer milliárddal többet, hanem a hivatásos politikában, vagy azonkívül tud a meggyőződésének megfelelően a leginkább hasznára lennie környezetének, hazájának. Én ezt a mérlegelést végeztem most el. Ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy ablak.”