Egy regény tökéletesre csiszolása a sportolók felkészüléséhez hasonlít

„Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Sok ötletem, jegyzetem várta, hogy valami legyen velük, aztán egyszer csak elegem lett az egy helyben topogásból, és úgy döntöttem megpróbálom komolyan csinálni. Kíváncsi voltam, képes vagyok-e rá. Úgy éreztem, tudok írni egy jó könyvet, és ennek a végére kellett járnom.

A Lilian alapötlete, hogy gazdag emberek megrendelhetik bármelyik sztár másolatát, hogy két hétig velük lehessenek. Ez egy nagyon jövedelmező, illegális üzletág a jövőben. A téma, hogy ki melyik sztárral töltene el két hetet, tulajdonképpen az utcán hevert, a klónozás pedig egy általam régóta kedvelt eleme a filmeknek és könyveknek. Egy napon aztán ezek összeálltak a fejemben egy történetté. (…)

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

A szövegen semmit, azon éppen eleget dolgoztam. Viszont a borító kicsit megosztó lett. Aki olvasta a könyvet, annak nagyon tetszik, de aki nem ismeri, azt könnyen félrevezeti a letisztult design, a csinos női alakokkal. Sok olvasó a borítóról ítéli meg a könyvet, lehet, hogy egy thrilleresebb, sötétebb borítóval sikeresebb lenne, de ezt az idő eldönti.

A borító egyébként egyfajta látomásként villant be írás közben. Sokáig kerestem a modellt hozzá, és magam fotóztam, majd terveztem meg a grafikát. A regényben van egy jelenet, ami a borítónak leírása, de egyben szimbolizálja a steril laboratóriumot is, a három alak pedig a klónozást.”