A diszlexiás személyek másokhoz hasonlóan fontos sikereket érhetnek el az élet számos területén, de a befektetett munka általában sokkal nagyobb és a siker feltételezi a jó önbizalmat. Híres diszlexiások.
A diszlexia az olvasás elsajátításának zavara. A diszlexiás gyerek számára – még ha egyébként nagyon értelmes is – az átlagosnál nagyobb nehézséget jelent az írás-olvasás megtanulása. Fontos hangsúlyozni, hogy a diszlexia nem fogyatékosság, hanem részképesség zavar, és semmiképpen nem a gyerek hibája!
Az olvasás egy rendkívül összetett agyi folyamat, amihez sok különböző készség (például szem-kéz koordináció, ritmusérzék, jobb és bal oldal biztos felismerése, tiszta beszéd, stb.) együttes, összehangolt működésére van szükség. Ráadásul az olvasás elsajátítása közben a gyereknek egy csomó új készséget is be kell gyakorolnia. Ha ezek közül egy vagy több nem elég fejlett, akkor az olvasás nehézkes és nem megfelelő minőségű lesz. A diszlexia tehát ezen képességek sérüléseinek eredménye.
A diszlexiás gyerekek jó értelmi képességeik ellenére nehezen vagy egyáltalán nem tanulnak meg helyesen olvasni. Az iskolában sokszor éri őket kudarc és megaláztatás, ami miatt elmegy a kedvük a tanulástól és az olvasástól. Mivel nem szeretnek olvasni, előfordulhat, hogy szókincsük sem bővül megfelelően, vagy fogalmazni nem tanulnak meg eléggé. Sokszor, ha el is olvassák tankönyveiket, nem értik meg teljesen a szöveget, és így középiskolában nem tudnak eredményesen, képességeiknek megfelelően tanulni, emiatt jövőjük is behatárolódik. Pedig a diszlexiás gyerekek teljesen ép értelműek, sokan pedig átlagon felül intelligensek vagy különösen tehetségesek reál tárgyakban.
A diszlexiás gyermekek lassabban dolgoznak, mint társaik: olvasási tempójuk, jelfelismerő képességük eltér a többiekétől. Intelligenciájuk átlagos vagy annál magasabb, ezért ők maguk is alkalmaznak olyan praktikákat, amelyek valamennyire elfedik tanulási zavarukat. Gyakran megismétlik a szó elejét, mintha csak dadognának, krákognak beszéd közben, mintha valami kaparná a torkukat, vagy éppen lélegeznek, mintha pont akkor fogyott volna el a levegőjük. Szívesebben elviselik azt a kritikát, hogy rosszul tagolják a szavakat vagy a mondatokat, mint azt, hogy rosszul olvasnak. Ezekkel a kis időhúzásokkal azt próbálják elérni, hogy megjelenjen a betű a látómezőben, és ki tudják mondani az éppen olvasandó szót. Előfordul, hogy nem is várják ki, míg a betű úgymond “megérkezik”, hanem kitalálják a szó végét, sőt, sokszor a mondat folytatását is.
Mivel memóriájuk, logikájuk igen jó, szóbeli feleleteikkel javítják ki az írásbeli munkáikban szerzett rossz osztályzatokat. A diszlexiások intelligenciája semmivel sem marad el társaikétól; az osztálytársak, a szülők, még a pedagógusok is türelmetlenebbek lesznek velük szemben.
Ez a helyzet a magatartásukra is hatással van. Vannak, akik a kudarc miatt magukba fordulnak. Elkeseredésükben azt a feladatot sem oldják meg, amire képesek lennének. Ha nem nyitnak kifelé, azt gondolják, a sikertelenségtől is megkímélik magukat.
Vannak, akik nem visszahúzódással védekeznek a sikertelenségtől, hanem ellenkezőleg: mindent megtesznek azért, hogy magukra vonják mások figyelmét. Jellemző lehet a bohóckodás, a csúfolódás, a kötekedés, a nagyotmondás, súlyosabb esetben a hazudozás. Vagánykodnak, vakmerősködnek, vagy egyszerűen csak szerepelni szeretnének.
A diszlexiás személyek másokhoz hasonlóan fontos sikereket érhetnek el az élet számos területén, de a befektetett munka általában sokkal nagyobb és a siker feltételezi a jó önbizalmat.
Íme néhány olyan diszlexiás személyiség, aki a munkássága során maradandót alkotott:
Tudomány: Albert Einstein, Thomas Alva Edison, Alexander Graham Bell, Michael Faraday, Louis Pasteur, Pierre Curie, Ann Bancroft, stb.
Politika: Winston Churchill, Benjamin Franklin, George Patton, George Washington, Nelson Rockefeller, John F. Kennedy, George Bush, Julius Caesar, Bonaparte Napoleon, stb.
Üzleti élet: Henry Ford, William Hewlett, Steve Jobs, Jamie Oliver, Richard Branson, Charles Schwab, Ingvar Kamprad, stb.
Festészet, szobrászat: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Pablo Picasso, Vincent Van Gogh, Auguste Rodin, Andy Warhol, stb.
Irodalom: Agatha Christie, Jules Verne, Gustave Flaubert, Hans Christian Andersen, F. Scott Fitzgerald, Anatole France, William Butler Yeats, Lewis Carrol, John Irving, stb.
Zene: Beethoven, Mozart, John Lennon, Harry Belafonte, Cher, Jewel, Ozzy Osbourne, stb.
Színház, film: Sir Anthony Hopkins, Steven Spilberg, Robin Williams, Guy Ritchie, Sylvester Stallone, Tom Cruise, Whoopi Goldberg, Orlando Bloom, Keanu Reeves, Salma Hayek, Patrick Dempsey, Danny Glover, Woody Harrelson, Jay Leno, Walt Disney, stb.
Sport: Magic Johnson, Carl Lewis, Pete Rose, Nolan Ryan, Muhammad Ali, Jackie Stewart, stb.
(A cikk írását jelentős mértékben segítette Nagyné Sinkó Ágnes, a Tehetségműhely Alapítvány kommunikációs munkatársa.)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
„Hogy nem szakad rád az ég?!” – így kommentálta a frakcióvezető a szembesítő videóban elhangzottakat.
A notórius Orbán-fóbiások élén aktuálisan most ő menetel, bár közülük sokan maguk is megvetik.
A baloldal terve: a magyar emberek pénzét fejlesztések helyett az ukrán háborúba öntenék, miközben a saját választóikat is cserbenhagyják.
Az országok élesen megosztottak abban a kérdésben, hogy Oroszország befagyasztott vagyonát felhasználják-e Kijev megerősítésére.
A brüsszeli bürokraták ígérete szerint addig nem ér véget az Európai Tanács csütörtöki ülése, amíg meg nem oldódik Ukrajna finanszírozása.
