Milyen hatással vannak az elvált szülők a gyermekeik felnőttkori elköteleződésére?

„Elvált szülők gyermekeként görcsösen félek attól, hogy az én párkapcsolatom is kudarcba fullad. Ha nem most, hát később. Amikor iskolás lettem, egyre többször tűnt fel, hogy a körülöttem lévő gyerekek szülei is válnak. Az ismeretségi köröm pedig folyamatosan bővült a csonka családban felnőtt kamaszokkal.

(...)

Az elvált szülők gyermeke a legtöbb esetben fél megszeretni, de leginkább közel engedni valakit magához, mert attól tart, hogy ugyanúgy elhagyják, mint a szülei. Ebből adódik, hogy nagyon bizalmatlanok és egyáltalán nem hisznek abban, hogy valaki lehet hűséges társ egy életen át. Ezek mellett azonban megvetik a házasságtörőket, főleg, ha a családot is egy harmadik fél választotta szét.

Sokan észre sem veszik, hogy vélt vagy valós félelmeik mögött a gyermekkorukra visszavezethető rossz szülői minta áll. Az a generáció, amelyik most áll családalapítás előtt nagyon megfontolt, ám sokszor túl óvatos is.

(...)

A pozitív példa megerősítést nyújt, míg a félelem attól, hogy elrontjuk a házasságunkat éppen azt vonzza be, amitől annyira tartunk.

Ne keressük a másikban a hibát! Szüleink válása miatt bennünk van a félsz, és a legapróbb hibát is észrevesszük annak érdekében, hogy minket ne bánthassanak. Bízzunk a döntésünkben és abban, hogy, akit magunk mellé választottunk társnak az egy életen át mellettünk marad.

A házasságot védeni kell! Meg kell tanulnunk harmonikus kapcsolatban élni, és meg kell tudnunk beszélni a problémákat.”

(...)