Őszöd mozgalomkutató szemmel

„A 2006-os események azonban nem csak a tiltakozási formák, eszközök szempontjából lényeges a mozgalomkutatók számára. Ebben az időszakban szilárdult meg ugyanis a radikális jobboldali mozgalom. A közös tüntetések, a »sokan vagyunk« élménye, az akkor kialakuló legendárium segített megszilárdítani a radikális jobboldali tábort, kialakította annak közös identitását, felszínre hozta és sokak számára szalonképessé tette szimbólumrendszerét (pl. az Árpád-sávos zászlót). A mozgalmi konjunktúrát az ekkor egyre láthatóbb és népszerűbb Jobbik a Magyar Gárda megszervezésével lovagolta meg. Mindemellett megerősödött a radikális jobboldalra jellemző mozgalmi folklór, amelyben olyan – néha egymásnak ellentmondó – gyakorlatok és identitások tűntek fel, mint a spiritualizmus, a keleti vallások, a paganizmus, a kereszténység, a konzervatív ökológia. A radikális jobboldali folklórnak helyet adó zenei fesztiválok (mint a Magyar Sziget) egyrészt a mozgalom számára biztosítottak toborzási lehetőséget, másrészről az egyes szabadidős foglalkozások (lovas íjászat, hagyományőrzés, harcművészet, kirándulás) révén is erősítették a kötődést a radikális jobboldali mozgalomhoz.

 A magyar radikális jobboldal hálózatosan szerveződő, valódi mozgalomként már az őszödi beszéd előtt megjelent. A beszéd hatására közvetlenül fellépő radikális jobboldali mozgalmi konjunktúra tehát nem előzmények nélküli, azonban az akkori tiltakozások segítettek, hogy sokak számára a korábban széles körben elutasított szimbólumok és interpretációk ismertek, felhasználhatók legyenek. A radikális jobboldal konjunktúrájának – az általános kifáradás mellett – végül közvetve a mozgalmi pártnak számító Jobbik felfutása vetett véget.”