Nincs mi ellen lázadni?

„Valami történt, az biztos. Ezekkel a szavakkal foglalta össze a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára, Tasnádi László a múlt héten nyilvánosságra került, állítólagos titkosszolgálati vonatkozású ügyet. A 444.hu számolt be róla: tavaly decemberben egy meg nem nevezett újságíróhoz odalépett az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársa, és együttműködési papírt akart aláíratni vele. A titkosszolgálati ember »érvei« megdöbbentőek voltak: magánéleti részletekkel állt elő, közölve, hogy azokat valaki rossz szándékkal gyűjtötte. De ha már úgyis csevegünk, jó lenne azt is tudni, milyen forrásokból dolgozik egy-egy politikailag kényesebb ügy megírása során – hangzott el az állambiztonsági kérdés a 444.hu cikke szerint.

Ugyan a nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnöke, Molnár Zsolt arról számolt be, hogy a bizottság kormánypárti tagjai leszavazták a tényfeltáró vizsgálat elrendelését, de örömteli módon a Belügyminisztérium mégis vizsgálja az alá tartozó titkosszolgálatokat. Nem ok nélkül reménykedünk: mint írtuk, Tasnádi László szerint valami biztosan történt, márpedig az ő szimata kétségkívül csalhatatlan az efféle történések felismerésében. Két évvel ezelőtti kinevezésekor derült ki, hogy a rendszerváltás előtt III/II-es operatív tiszt volt, a C alosztályon dolgozott, amely a »belső reakciót«, a kulturális, egyházi, vallási vonalat figyelte.

Kétségkívül nosztalgikus állapotba kerülhet most az államtitkár, amikor arról hall részleteket, hogyan is történt az a valami. Várakozásainkat azonban letörheti, hogy a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke, Németh Szilárd közben csütörtökön már arról beszélt: a Belügyminisztérium és az Alkotmányvédelmi Hivatal a cikkben sugalmazottakat teljes egészében cáfolta, méghozzá bizonyítékokkal. Senki senkire nem kényszerített semmit – jelentette ki Németh Szilárd.

De sikerült? – juthat eszünkbe Kovács Zoltán emlékezetes kérdése, amit a kormányszóvivő akkor tett fel, amikor nem jött össze a Magyar Nemzeti Bank alapítványai költekezésének törvénnyel elősegített titkosítása. Valóban, ha az újságíró nemet mondott az együttműködésre, akkor a kényszerítés nem járt sikerrel – minden más azonban igen. Az érintett a történtek óta nem állt a nyilvánosság elé az üggyel, amit most anonimizált formában írt meg a 444.hu. Ha pedig ezt nézzük, a megfélemlítés nyilvánvalóan sikeres volt egy olyan belpolitikai újságíró esetében, aki feltehetőleg kapva kapna a sztorin, ha nem róla lenne szó.

Ha a leírtaknak csak a fele igaz, az világbotrány, mert ellentmond mindannak, amiről a rendszerváltás állítólag szólt. Igaz, annak már az is ellentmondott, hogy Tasnádiból befolyásos politikai szereplő válhatott 2014-ben Magyarországon. Ahogy az is, hogy a frissen hadrendbe állított kormánybulvár sorra számol be ellenzéki politikusok, üzletemberek magánéletéről, bokorban készült fotókat tesznek közzé állítólagos olvasói tartalomként. A jobbikos Volner János is titkosszolgálati szálat gyanított: arról beszélt, hogy többször is követték őt – mégsem sikerült megnyugtatóan pontot tenni ennek az ügynek a végére sem.

Németh Szilárd most azt mondta, folyamatban van a vizsgálat (önelszámoltat a Belügyminisztérium), majd utána további részleteket is meg lehet tudni. Csakhogy ezt már nehéz elhinni. Tasnádik a hatalomban, a nyilvánosság megfélemlített tájékoztatói a másik oldalon. »Mit hallok, a fordulat óta nem is ír? Ez nem szép azok után, hogy annyit invesztáltunk önbe. De hát mit is írna az ember egy ilyen nagy demokráciában? Nincs, ami ellen lázadni lehetne« – ecsetelte A mások élete című film cinikus hatalmi embere a színpadi szerzőnek, akinek a barátnőjét korábban öngyilkosságba kergették.

Van, ami sosem változik.”