A burkini mögötte rejlő társadalmi feszültségek nagyon is valósak

„Az európai kultúra egy sajátos reflexe, hogy a progressziót, a haladást nem tudja másként értelmezni, csak európaivá válásként. A klasszikus imperialista berögződés szerint a nyugat fejlett népeinek feladata, hogy civilizálja a gyarmati világ elmaradott lakosait, és itt »civilizálni« mindig azt jelentette, »olyanná tenni, mint mi vagyunk«. A mai napig él bennünk a gondolat, hogy ha valamely kultúra vagy társadalom nem a »nyugati normák« felé konvergál, hanem saját keretrendszerén belül, a maga szabályszerűségei szerint változik és halad, akkor voltaképpen nem is halad. Ez azonban nem több mint imperialista gőg.

Persze a gondolatmenet nem hibátlan. Elvégre a burkini egy olyan hagyomány megőrzésén fáradozik, melynek középpontjában mégis csak egy patriarchális, a nők elnyomását előíró értékrend áll. A muszlim »szemérmesség« és »női erény« ideáljai valójában egy olyan ideológia részei, melynek célja a női test feletti uralom kiteljesítése, egy olyan kultúra fenntartása, melyben a nők nem rendelkeznek saját testük felett, az egy férfiak által birtokolt tárggyá válik. A burkini ugyanennek az ideológiának a terméke és annak reprodukálásához járul hozzá, így semmi esetre sem tekinthetjük progresszívnek.

Ez így igen ésszerűnek hangzik, két dolgot azonban érdemes megjegyeznünk. Egyrészt ha problémánk van azzal, hogy a nők nem rendelkezhetnek saját testük felett, ha úgy véljük, senkinek nem kellene előírnia, mit viseljenek vagy mit ne, akkor mégis milyen alapon támogathatunk olyan törvényeket, amelyek épp ezt teszik?

A francia hatóságok ugyanúgy előírják a nőknek, hogyan reprezentálhatják magukat nyilvánosan, mit tehetnek, és mit nem tehetnek a testükkel, mint állítólagos muszlim elnyomóik.(…)

Elvégre ne feledjük, a radikális iszlamisták nem hagynák saját feleségeiket burkiniben strandolni. Mégis az egyszeri konzervatív francia strandoló szemében a burkinit viselő nő azonnal egy lapra kerül a nizzai tömeggyilkossal, a párizsi merénylőkkel, az Iszlám Állam katonáival. Sokak számára egyáltalán nem kérdés, hogy a burkini-vita voltaképpen nem a nők jogairól és a női test tárgyiasítása elleni küzdelemről szól – hisz ekkor az európai fürdőruha-gyakorlatok ellen is épp úgy fel kellene lépni –, hanem arról a kultúrharcról, melyet Európa az Iszlámmal – iszlamizmussal, muszlimokkal? – vív.”