Na, most lett végképp elegem

„Pedig eddig is már nagyon elegem volt. De amikor az ember gyanútlanul hazaér, bekapcsolja a rádiót, és ott Kukorelly Bandi barátunk éppen árokbetemetésre buzdít (amit megszoktunk tőle), de úgy, hogy csak úgy repkednek a »mindkét oldalon«-ok meg az általános alanyok (»gerjesztik«, kérem szépen, mindenki gerjeszti!), akkor véletlenül, de tényleg véletlenül elszáll az agya, mert ezt naponta többször is hallhatjuk a legkülönbözőbb, egyébként tiszteletre érdemes emberektől.

Na, kérem szépen, végképp tele van a tök azokkal, akik egy kalap alá veszik (vigyázat, megint kiragadott példák jönnek) mondjuk Radnóti Sándort, Parti Nagy Lajost vagy Heller Ágnest mondjuk Kövér Lászlóval, Bayer Zsolttal vagy Stumpf Andrással. Mert tényleg szörnyű, hogy egyesek kirekesztenek másokat a nemzetből, hogy eleve tisztességtelenséget feltételeznek egymásról, hogy nem tisztelik mások eltérő véleményét, hogy gyűlöletet szítanak. Csak, bazmeg, mindez nem az előbbi, hanem az utóbbi példákra igaz. Tegyünk már különbséget azok között, akikkel éppen az a baj, hogy konzekvensen ennek a gyűlöletszításnak a jegyében kommunikálnak, gondolkodnak és politizálnak, és azok között, akik ezért elítélik őket. Én például nem mondhatom, hogy »keblemre, Bod Péter Ákos«, hiszen nem elég, hogy ő egy Matolcsy-féle diplomagyárban vendégprofesszor, de ráadásul annak idején ő hirdette meg azt a bizonyos kokárda-akciót, ami azóta a gyűlöletszítás emblémája lett.

Igazat adok Kerék-Bárczy Szabolcsnak, a jobboldaliakra is szükség lesz akkor, amikor ennek vége lesz (direkt fogalmazok így, a bukásuk után lesz rájuk szükség, nem pedig a »leváltásukhoz«, mert az szerintem nem lehetséges). De a jobboldaliaknak nagyon össze kell kapniuk magukat, hogy nekem szükségem legyen rájuk, mert olyanok nem kellenek, igen, Bandi, és ez nem árokásás, hanem a nemzet elemi érdeke, akik az irredentizmusnak, a sovinizmusnak, az antiszemitizmusnak akár a szikráját is magukban hordozzák. Nehéz ügy lesz, mert ez azt jelenti, hogy az egész 20. századi Magyarország összes jobboldali hagyományát el kell felejteniük, Horthytól Mindszentyn át egészen Antallig, az »úri Magyarország« eszméitől a harmadikutasságon át egészen a vérrögvalóságig.