„Az amerikai elnök véleménye persze már jó előre ismert volt, hiszen bizonyos fokig már a kampányba is beleavatkozott, amikor kifejtette, szerinte az Egyesült Királyságnak továbbra is az EU-n belül lenne a helye. A britek természetes szövetségesének számító Amerikának nyilván hasznos volt egy EU-tag szoros barátsága, s fájlalja ennek elvesztését. De Obama mintha ideológiai alapon állt volna ki a brexit elutasítása mellett.
Mindenesetre most is egyértelművé tette: ha a britek arra építettek, hogy az USA számára is kulcsfontosságú a velük kialakítandó jó viszony, s ezért egy gyorsan tető alá hozott USA-UK kereskedelmi megállapodást vizionáltak, e reményükben keservesen kell csalódniuk. Az USA nyilvánvalóvá tette prioritásait: a globális partnerekkel kívánja először megkötni a szabadkereskedelmi megállapodásokat (Európával és a Csendes óceán országcsoportjával), az Egyesült Királyság nem remélhet különleges bánásmódot e tekintetben, be kell állnia a sorba. Bár hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett viszony fűzi a két országot egymáshoz, azt is hozzátette, hogy szerinte a világnak az az érdeke, hogy a britek az EU tagjai maradjanak.
Az USA mellett más-más okból, de Japán és Kína is »beszólt« a brexit utáni briteknek. Japán arra figyelmeztetett, hogy jelentős cégei azért fektettek be az Egyesült Királyságban, mert az EU tagja volt. Ezért abbéli reményét fejezte ki a Japán diplomáciai dokumentum, hogy a Királyság továbbra is az EU törvények alapján folytatja velük kereskedelmét, hisz ellenkező esetben nem tartaná be azokat a megállapodásokat, amelyek a japán beruházások alapját adták.
Kína viszont a britek nagyhatalmi arroganciájával szemben fejezte ki nemtetszését. May ugyanis a Kínában megrendezett G20-as találkozóra úgy érkezett, hogy nem tud biztosat mondani a korábban már körvonalazódó kínai-francia atomenergetikai beruházásokkal kapcsolatban. May júliusban jelezte, meg kell vizsgálni a beruházásokat, mert biztonsági kockázatokat rejthetnek. Most is kifejtette, hogy még nem fog tudni határozott álláspontot elfoglalni a kérdésben, úgy kell majd tárgyaljon a kínai elnökkel. A sajtó találgatása szerint a brit titkosszolgálatok és a belbiztonsági erők véleményét kell ismernie, mielőtt leteszi a voksát a kérdésben. Így viszont nem csoda, ha Kína is elég ingerülten reagált a brit bizonytalankodásra, amit ők is a brexit számlájára írnak.”