A test legyen inkább vidámpark, nem pedig templom

„Egyelőre talán több az indulatunk, mint a józan gondolatunk a burkini körül, ugyanakkor egyvalami egészen biztos: nekünk, akik Európában a fehér ember büszke kolonialista öntudatával muszlim nők szabadságjogairól ítélkezünk, első körben az önvizsgálat lenne a feladatunk. Jól tennék az öltönyös urak, ha előbb a saját asszonyaik háza táján néznének körül, ahol ugyan valóban egyértelműen magasabb a szabadságfok, de csador, nikáb, hidzsáb, burka, és szezonfüggően burkini mégis akad bőven, csupán eddig nem tűnt fel, vagy csak egyszerűen úgy teszünk, mintha ott sem lenne.(…)

Megfordítva az állításokat, akár azt is mondhatjuk, hogy az európai nők külsejét a szabad akarat illúziója mellett sem mások, mint a társadalmi elvárások szabják meg a frizurától kezdve a sminken át a szoknya hosszáig. Ha nem is mondjuk ki nyíltan, zsigerileg mégis érezzük, hogy egy diáklány, egy anya, egy férjes asszony, egy negyven, ötven, hatvan, stb feletti nő, egy ügyvédnő, egy doktornő, egy óvónő, egy takarítónő az öltözködésében már/még mit/mit nem engedhet meg magának.

Ezen belül különös helyzet az értelmiségi nőké: az ő megjelenésük végképp kikezdhetetlen. Szolid formák, visszafogott szabásvonalak, semleges színek és ékszerek, szubtilisen elvárt férfi külsőhöz idomulás és bizonyos mértékű elnőietlenedés, különben nem vesznek komolyan. Stréberblúz és ceruzaszoknya hiányában, sajnáljuk hölgyem, ön nem minősül elég kvalitásosnak. Illetve kompetensnek. Továbbá intelligensnek. Hovatovább lojálisnak. – Érzi magácska egyáltalán ezeket az idegen szavakat?(…)

Nem véletlen, hogy az alapvetően férfigondolatokkal vezérelt világban a nők folyton méricskélik, mustrálják egymást. Uniformizálnak. Rivalizálnak. Egymással és saját magukkal tartatják be a férfiak által hozott szabályokat. Épp ezért lehet még mindig létjogosultsága az „úgy volt öltözve, úgy viselkedett” típusú, szintén nagyon ösztönösen, tudat alatt kódolt áldozathibáztatásnak. Mert ez is csak azt üzeni: megérdemli a sorsát az, aki ki mer tűnni, aki más, mint a többiek, aki felhívja magára a figyelmet, vagy csak egyszerűen szemrevalóbbnak született.”