A disszonancia ugyanakkor jelen van. A festői utcácskákon, ahol a történelmi múlt és a lehetőségekkel teli jövő találkozik, többszörösen megerősített rendőri egységek őrködnek. Értünk vannak ott, a mi biztonságunk miatt, ám az ellenőrzőpontok rút sebhelyekként torzítják a dizájner kávéházak és rafinált művészi alkotásokból és ötletes építészeti munkákból összeálló világot.
Narrációs szinten pedig ritkán tapasztalt értelmet nyer az első személyű nézőpont. Adam Jensen ugyanis nem egy érdekes karakter, pláne nem az a hömpölygő könyvfolyammal megalapozott Ríviai Geralthoz képest. Ugyanakkor egyértelműen látszik rajta, hogy ő is aug. És mint ilyen, lépten-nyomon hol durva, hol éppen csak kendőzött sértéseket kap az arcába. Illetve hála az említett nézőpontnak, ezek a sértések egyenesen a mi arcunkba záporoznak. Behúzhatjuk a nyakunkat, próbálhatunk feltűnésmentesen csak a saját dolgunkkal foglalkozni, a nyilvánvaló gyanakvás a legkevesebb, ami osztályrészünkül jut.”