Deus Ex: Mankind Divided – A jelenkor társadalmi problémái SF és neo-noir köntösben

„Az előző Deus Ex helyszínei – pedig az két évvel korábban, 2027-ben játszódott – úgy festettek, ahogy a huszonegyedik századot a nyolcvanas években elképzelték. A Mankind Divided cseh fővárosa viszont 2016-ban is logikusnak hat. Ezért még csak nem is egzotikus ez az utcakép, hiszen egy olyan európai várost látunk, amilyen a jövőben ténylegesen is elképzelhető, persze csak ha semmit sem kúrunk el túlságosan.

A változások aprók, nagyjából ahogy az okoseszközök terjedése módosított egy tetszőleges, huszonegyedik századi utca képen. Illetve nyoma sincs az erőltetett és együgyűen használt fény-sötétség, régi-új kontrasztnak. Prágában ugyanis a modern és az ősi, a technika és a művészet harmonikusan olvad össze.

A disszonancia ugyanakkor jelen van. A festői utcácskákon, ahol a történelmi múlt és a lehetőségekkel teli jövő találkozik, többszörösen megerősített rendőri egységek őrködnek. Értünk vannak ott, a mi biztonságunk miatt, ám az ellenőrzőpontok rút sebhelyekként torzítják a dizájner kávéházak és rafinált művészi alkotásokból és ötletes építészeti munkákból összeálló világot.

Narrációs szinten pedig ritkán tapasztalt értelmet nyer az első személyű nézőpont. Adam Jensen ugyanis nem egy érdekes karakter, pláne nem az a hömpölygő könyvfolyammal megalapozott Ríviai Geralthoz képest. Ugyanakkor egyértelműen látszik rajta, hogy ő is aug. És mint ilyen, lépten-nyomon hol durva, hol éppen csak kendőzött sértéseket kap az arcába. Illetve hála az említett nézőpontnak, ezek a sértések egyenesen a mi arcunkba záporoznak. Behúzhatjuk a nyakunkat, próbálhatunk feltűnésmentesen csak a saját dolgunkkal foglalkozni, a nyilvánvaló gyanakvás a legkevesebb, ami osztályrészünkül jut.”