A szélhámos és a gyilkológép szíve

„A kortárs angolszász fantasy olyan befogadó közeg, ahol egymásra találhat a detektívregény, a kémregény és a tündérmese. Ez a műfajköziség olyan beolvasztásokat eredményezhet, ahol ezen újonnan született hibrideket vizsgálva máshonnan ismerősnek tűnhet a szerkezet, a cselekmény is emlékeztethet már olvasottra, vagy esetleg stilisztikai hasonlóságot lehet felfedezni két, látszólag egymástól távol álló műben. Ebben az állandóan változó és fortyogó környezetben alkot a londoni származású Neil Gaiman és a norwichi születésű, de ugyancsak Londonban élő China Miéville. Kettejük számos kapcsolódási pontja közül először egyet emelnék ki, amely maga London. Ez a helyszíne Gaiman Soseholjának és Miéville Krakenjének, itt fonódik össze a valóság és a fantasztikum, és veti ki hálóját a gyanútlan főszereplőkre. Ebben a kettős világban jelenik meg egy népmesei gyökereket felmutató szereplő, előbbiben még szélhámosként, utóbbiban hatékony gyilkológépként. Dolgozatomban ezen két karaktert szeretném elemezni, megvizsgálni, visszakeresni és bizonyítani azon állítást, miszerint az előbbi karakter az orosz folklórból származtatható népmesében, a Halhatatlan Koscsejben olvasható ellenségnek, azaz Koscsejnek egy variánsa, míg az utóbbi karakter a szerb folklórban megtalálható népmesében, a Garázda Bas-cselikben a hős ellen hadakozó ellenfélnek egy horrorba oltott változatát jeleníti meg. (…)

Az újraolvasásnak és újraírásnak egy olyan példáját mutatja be a két regény, amely a kortárs angolszász fantasy jellemzőjének tekinthető. „A szív nélküli óriás” népmesetípus két variánsa elég alapot szolgáltat arra, hogy szinte ennyire gyökeresen eltérő karaktereket lehessen gyúrni belőlük.”