„Mivel a Nagyrészt halott egy antológiaszerű sorozat első része, muszáj nagyobb figyelmet fordítania a világépítésre, úgy, hogy közben az egyedi mágiarendszer is érthető közelségbe kerüljön az olvasóhoz - igen ám, de mi a helyzet a szereplőkkel és a történettel? Nem csak száraz végigstatisztálás a sorsuk a leírások árnyékában? A főszereplő tekintetében határozott nem a válasz (Taráról, motivációjáról, érzéseiről, gondolkodásmódjáról remek képet kapunk), ellenben a többiekre már nem jut ennyi idő (ez különösen a vámpír kalózkapitány és Tara főnöke, Lady Kevarian esetében sajnálatos), de hátha egy későbbi könyvben majd ők kerülnek a fókuszba.
A történetre szintén nem lehet panasz, és habár nincs benne kismillió csavar, nem is hiányzik. Az ügyvédi jogmágia útvesztői kellőképp feladják a labdát, így mire a fináléhoz érünk, már felkészült bojtárként ízlelgethetjük a megoldást. Vagyis a kirakós összerakása nem marad el, bár egészen különleges módon zajlik le - de ha a jog egyben varázslat is, mi mást várnánk tőle.