Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Van-e új a nap alatt? Max Gladstone derekasan beleadott apait-anyait Nagyrészt halott című regényének megírásakor, üdítő ötletekkel frissitve fel a fantasy zsánerét – ám vajon elegendő ennyi az emlékezetessé váláshoz, a gaimani panteonba való felemelkedéshez?
„Mivel a Nagyrészt halott egy antológiaszerű sorozat első része, muszáj nagyobb figyelmet fordítania a világépítésre, úgy, hogy közben az egyedi mágiarendszer is érthető közelségbe kerüljön az olvasóhoz - igen ám, de mi a helyzet a szereplőkkel és a történettel? Nem csak száraz végigstatisztálás a sorsuk a leírások árnyékában? A főszereplő tekintetében határozott nem a válasz (Taráról, motivációjáról, érzéseiről, gondolkodásmódjáról remek képet kapunk), ellenben a többiekre már nem jut ennyi idő (ez különösen a vámpír kalózkapitány és Tara főnöke, Lady Kevarian esetében sajnálatos), de hátha egy későbbi könyvben majd ők kerülnek a fókuszba.
A történetre szintén nem lehet panasz, és habár nincs benne kismillió csavar, nem is hiányzik. Az ügyvédi jogmágia útvesztői kellőképp feladják a labdát, így mire a fináléhoz érünk, már felkészült bojtárként ízlelgethetjük a megoldást. Vagyis a kirakós összerakása nem marad el, bár egészen különleges módon zajlik le - de ha a jog egyben varázslat is, mi mást várnánk tőle.
A Nagyrészt halott egy igazán kellemes meglepetés. Egyedi ötletek jellemzik, amelyek azonban végig kordában tartva maradnak, megőrizve az egyensúlyt a sziporkázás és az élvezetes történetmesélés tengelyén. Világa egyszerre ismerős és ismeretlen, és ez az újrafelfedezősdi nem nézi hülyének olvasóját, nem rág szájba, viszont mindig ad elég információt, így nem engedi, hogy eltávolodjunk tőle. Gladstone úr határozottan figyelemre méltó nyitást produkált a regényével, olyat, ami sokaknál garantálja majd a folytatás beszerzését.”