„Tökéletesen jellemzi a többnyelvűséggel és a valós multikulturalizmussal kapcsolatos román szemléletet az, ahogy a bukaresti oktatási tárca »megoldotta« a minisztérium honlapjának többnyelvűsítését.
A magyar szöveg megbízhatóan és százszázalékosan értelmetlen, világos, hogy nem élő ember írta, hanem egyszerűen végigfuttatták a Google fordítóprogramján, amelyről köztudott, hogy a magyar szövegek esetében annyit ér, mint hallássérültek intézetében a hangosbemondó. Egyáltalán nem vigasztaló, hogy a világnyelvek – vagyis a francia és az angol – esetében is ugyanígy járhattak el, mivel a magyar közösség nem idegen, hanem őshonos az országban. Vagyis egyrészt könnyebb lett volna olyasvalakit találni, aki képes értelmesen lefordítani a román szövegeket, másrészt konkrétan ki is jár a magyaroknak, hogy az adójukból működtetett intézmények az anyanyelvükön kommunikáljanak velük.
Köztudott ugyanakkor, hogy a szóban forgó intézmények többsége még annyit sem próbál tenni a kétnyelvűségért, mint az oktatási tárca. Számos olyan közintézmény van, amely még azokon a településeken is kizárólag románul kommunikál, amelyeken több tízezernyi magyar él. Esetleg a magyar nemzetiségű polgárok igényét letudottnak véli azzal, hogy honlapján, illetve egyes hivatalokban néhány magyar nyelvű tájékoztatót is kifüggeszt, azonban magát a magyar nyelvet nem lehet használni, mivel a jórészt a Kárpátokon túlról ideszármaztatott hivatalnokok még csak törni sem képesek az őshonos közösség nyelvét. Vagyis az ilyen »kétnyelvűség« ugyanolyan porhintés, mint a Google- vagy Facebook-fordítóval nyert magyar szövegek – csak arra jó, hogy a külföldiek számára úgy tűnjön: itt valóban odafigyelnek a kisebbségekre, valójában azonban az egész nem több, mint ócska és megalázó trükközés.”