Mit számít, hogy érvényes lesz-e a népszavazás, ha úgyis hülye a kérdés?

„A népszavazásokon általában jóval alacsonyabb a részvétel, mint a parlamenti választásokon: eddig csak a négyigenes népszavazáson és a Fidesz szociális népszavazásán vett részt a választók több mint fele. A korábbi, Alaptörvény előtti szabályozás a választói aktivitás ismeretében jóval reálisabb volt, ugyanis az összes választópolgárhoz képest 25 százaléknyi azonos választ (igen vagy nem szavazatot) követelt meg az érvényességhez, tehát ha nagy volt az egyetértés a résztvevők között, akkor ezt elvileg akár már egyharmadosnál alacsonyabb részvétellel is el lehetett érni. 

Egyébként ezt az enyhébb szabályt pont azért vezették be anno, mert attól tartottak, hogy a passzivitás miatt nem lesznek érvényesek a NATO-, majd később az EU-csatlakozásról tartott népszavazások: eredetileg, a kilencvenes évek első felében szintén 50 százalékos érvényességi küszöb volt érvényben. De ez már akkor sem volt jó ötlet, a visszahozása meg pláne nem.

Én a magam részéről ezért bojkottálom a népszavazást október 2-án. Nem azért, mert a szocik azt mondják; nem szégyellve olyan ordasakat hazudni, hogy ez a népszavazás az EU-ból való kilépést készítené elő és hasonló marhaságok. És még csak nem is elsősorban azért, mert jogilag tök értelmetlen a kérdés (bár ez is elég baj). 

Hanem legfőképpen azért, mert ha Orbánék úgy döntöttek, mikor az új Alaptörvénybe beleírták az 50 százalékos küszöböt, hogy általában mindenkinek nehéz legyen érvényes népszavazást csinálni (bár mint utóbb láttuk, már kezdeményezni sem annyira egyszerű, hacsak nem egy csapat kigyúrt kopasszal megy oda az ember); akkor most egyék meg, amit főztek, és legyen nehéz a kormánynak is. (...)

Akiknek viszont biztosan csalódás lesz a referendum – akár érvényes lesz, akár nem – azok azok a választópolgárok, akik azt hitték, hogy egyetlen magyar népszavazás majd megfordítja az EU-s politika menetét és megoldja a migránsválságot. Amíg nincsen EU-s szintű népszavazás (már pedig nincs és nem is lesz), addig húzogathatjuk bőszen itthon az X-et akár nemre, akár az igenre; az EU-s kérdéseket a politikai elit fogja eldönteni a fejünk fölött Brüsszelben. 

Csak azt is érdemes megjegyezni, hogy ezek a politikai döntéshozók nem a »nihilista«, »senki által meg nem választott« brüsszeli bürokraták, hanem a saját, választott kormányaink – és persze más tagállamok választott kormányai: olyanoké is, ahol nem kerítésépítéssel, hanem migránssimogatással lehet választást nyerni.”