A férfiak is hátrányos helyzetben vannak?

– Milyen tapasztalataid késztettek arra, hogy felvállald a férfiak társadalmi érdekérvényesítésének ügyét?

– Gyerekkoromban – különösen az általános iskola első pár évében – sokszor elég nehezen éltem meg azokat az elvárásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy miként kellene fiúként viselkedni, gondolkodni vagy érezni bizonyos szituációkban. Nagyon introvertált, passzív, érzékeny, félénk voltam. Azokhoz az elvárásokhoz, amelyek ezzel élesen szemben álltak, nem igazán tudtam alkalmazkodni. Feltehetően ez a tapasztalat adott egy olyan alapgondolatot, hogy nem jó, nem igazságos, nem helyes a nemi egyenlőtlenség sem.

Elvileg a modern társadalmak alapgondolata is ez, a gyakorlatban – tehát a politikában – mégis azt láthatjuk, hogy nincs kritikus szemléletmód a férfiakkal kapcsolatos elvárásokkal, sztereotípiákkal, diszkriminációval kapcsolatban. Ennek a hiánya önmagában is nagy probléma, de ezt fokozza még, hogy az egyenlőség kapcsán gyakran kifejezetten negatív attitűd jelenik meg férfiakkal szemben. Azt gondolom, hogy fontos változtatni ezen.

– A »gender« (társadalmi nem) fogalmának bevezetése éppen azért történt, mert a férfiakkal és a nőkkel szembeni elvárások korszakonként és embercsoportonként eltérők, változók. A gender alapon egyenlőségért küzdők – saját érvelésük szerint – éppen azt szeretnék elérni, hogy ne csak kétpólusúan, ne csak férfiben (férfiasban) és nőben (nőiesben) gondolkodjunk, hanem tekintsük természetesnek az átmeneti identitásokat. Nem ez lenne a megoldás például az érzékeny, befelé forduló fiúk vagy a harcias, erős akaratú lányok számára?

– Érzésem szerint ez már túlmegy a nők és a férfiak esélyegyenlőségén, hiszen ez a nemi identitáskategóriák átalakítása vagy felszámolása lenne. Azt gondolom, hogy korszaktól, helytől függetlenül egy funkciója mindig van a nemi identitásnak: a társadalmi reprodukciót segíti elő. Társadalmi reprodukció nélkül nincs fenntartható társadalom sem. A társadalmi nemi identitáskategóriáknak nem lenne értelme, ha elszakadnának a biológiai nemtől. A férfiakkal, nőkkel szembeni elvárások mindig változtak – és most is változnak. Egy érzékeny fiú is lehet éppannyira fiú, mint bármelyik másik fiú, és egy harcias lány is lehet éppannyira lány, mint bármelyik másik lány – társadalmilag is. Tőlünk függ, hogy annak tartjuk-e.

– Philip Zimbardo Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? című könyvében kifejti, hogy manapság a lányok sokkal sikeresebbek és célratörőbbek, mint a fiúk, akik viszont nagyon rosszul teljesítenek a társadalom sok területén. Te hogy látod ezt?

– Szerintem is sok fontos terület van, ahol ez a helyzet. Talán érdemes külön kiemelni az oktatást, hiszen a férfiak alacsonyabb iskolázottsága a későbbiekben számos egyéb társadalmi hátrány forrásává is válik. Amikor a nemi elvárásokkal kapcsolatos kritikus szemléletmódot említettem az imént, elsősorban erre gondoltam: figyelembe kell venni, hogy milyen hatással vannak az elvárt nemi viselkedésformák életük során azokra, akiknek ezeket el kell sajátítaniuk.”