Magyarország felértékelődött Ausztriában

„Az osztrák politika zsigerileg másként van kódolva, a birodalmi keretek között ragadva azt szokta meg, hogy iránymutatást ad a tőle keletebbre elhelyezkedő népeknek. Magyarország ezen népek sorában azért különleges, mert a magyarokat az osztrákok alapjában véve szeretik, a svájciak után hagyományosan másodikak vagyunk a szomszédok népszerűséglistáján. Az osztrákokhoz képest relatív nagyságunkhoz társult az elmúlt hat évben a kiemelt politikai stabilitás Magyarországon. A magyar politika tartalma ugyan sok ellenérzést váltott ki a bécsi elitben, de az ereje és hatékonysága széleskörű elismerést váltott ki.

Kern némi kezdeti bizonytalankodást követően a nyilvánvaló osztrák érdeket hazánk irányában politikai cselekvésre fordította. Szociáldemokrata elődeihez (Faymann, Gusenbauer) képest kimozdult a hagyományos lesajnálás kontraproduktív pozíciójából, és ki tudta mondani: nincs sikeres osztrák menekültpolitika Budapest nélkül. Magyarország egyértelműen felértékelődött Ausztriában. Osztrák barátaink valószínűleg csak sejtik, hogy mennyire jól esik ez a megközelítés nemcsak a magyar politikai szereplőknek, de a magyar embereknek is. Orbán Viktor őszinte örömmel és (talán) elégtétellel beszélt arról Tusnádon, hogy napokon belül várja osztrák partnerét, mert úgy látja, hogy Magyarországnak, de a V4-eknek is első helyen Ausztriával kell szorosabbra fűzni a viszonyt.

Budapest egyenrangú partnerként kezelése a sikeres kétoldalú együttműködés záloga. Ehhez el kell bizony menni Magyarországra, ha az élet úgy hozza, katonákat kell küldeni a magyar-szerb határra és meg kell egyezni. Ennek a sok szempontból szimbolikus látogatásnak a lélektani tartalom, a magyar-osztrák relációban különösen jól csengő „kiegyezési” szándék lényeges alapeleme. A kancellári látogatás után Kern és az osztrák média is meghirdette: véget ért a jégkorszak Budapest és Bécs között. Én azt javaslom: legyünk inkább óvatosan optimisták.”