Kevés idei magyar nyelvű kiadványt vártam akkora lelkesedéssel, mint ezt a gyűjteményt. Nem azért, mert a benne közölt írásokhoz ne lehetne hozzájutni – épp ellenkezőleg.
„Erre a kettőségre talán a legjobb példa Neil Gaiman nyitónovellája, a Fekete Kutya. A Gaiman-név már önmagában garancia, pláne az, ha tudjuk, egy újabb Árnyék-történetet olvashatunk a legrutinosabb Árnyék-fordító, Juhász Viktor tolmácsolásában. Másrészt viszont mintha csak egy képregény-különszám lenne, ahol a fővonal hőse egy egzotikus országba utazik, ahol ízelítőt kapunk a helyi legendákból, a történet meg izgalmas, de a fősodor szempontjából semmi tétje nincs.
Szintén Juhász Viktor fordította Kai Ashante Wilson Kaiju Maximusát, és ez sem volt könnyebb feladat. Wilson lubickol a nyelvben, és írásai akkor bontakoznak ki, amikor a látszólag idegen elemek az olvasás során összesimulnak. Ez az írás is egy bukott világunkra építő fantas-környezetbe repít, és jó posztapokaliptikus történet módjára nem kíméli hőseit. Ezzel szemben Kelly Robson írása, a Versailles vizei mondhatni egy hagyományos történet vizitündérekről, vécécsészékről, becsvágyról és becsületről (Miks-Rédai Viktória fordítása). Hogy Tamsyn Muir története része akar-e lenni a Cthulhu-mítosznak, az kérdéses, mindenesetre ha valaha összeeresztenénk az Elveszett Próféciákat a tiniregényekkel és Őszörnységével, az valahogy így nézne ki. A kötet legblődebb története, de ez javára válik.
Vannak olyan, teljesen evilági történetek, amik többször megidézik az írókat, mert önmagukban olyan hihetetlenek, hogy mindenképpen fikciót kell belőlük írni, hogy elfogadjuk valóságnak. A Vér, hamu, fonat újból emléket állít a szovjet női vadászpilótáknak, a Nachthexeneknek, és bár sem Genevieve Valentine írásából, sem a fordításból (Kőszeghy Anna) nem hiányzik semmi, a magyar olvasókban ott van az az érzés, hogy mi ezt azért már olvastuk egy jobb formában. Alyssa Wong is ebben a kötetben mutatkozik be a hazai közönségnek, mégpedig eddigi egyik legerősebb írásával, a Nebula-díjas Sorvadó anyának éhező leányával (Miks-Rádai Viktória). Horror ez a javából, amelyben megfelelő arányban keveredik a szeretet a rettenettel.”
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Izzad, mint… De válasz az nincs. És mielőtt a tiszás trollok bepörögnek: Nem. Nem AI.
Donald éles volt és ütöttek a kiszólásai.
A brüsszeli gazdaságpolitika adóemelést, a beszedett pénzek Ukrajnába küldését jelenti. Ezt javasolja Bajnai Gordon.
A nemzetközi jogi részét hagyjuk, már 1999-ben, de még inkább 2003-ban átlépték a Rubicont, de van itt geopolitikai robbanótöltet is.
Orbánnak és Szijjártónak most egy újabb kellemetlen helyzettel kell szembenéznie.
Akármi is lesz a vége, ennek önmagában geopolitikai hatása van.
Felkészülhetnek a lengyelek?
