Egy másfajta lepel

„A burkaviselésről kirobbant vitának tényleg szimbolikus jellege van. Az ebből a szempontból inkább csupasz – és kimondottan igyekvő CDU-s belügyminiszterrel rendelkező – Mecklenburg-Vorpommernben ugyanis alig találni magukat teljesen elfedő hölgyeket. Az állami épületekben és biztonsági zónákban eddig is fel kellett fednie mindenkinek az arcát. Csakhogy a burka nemcsak egy tetszőleges ruhadarab, hanem egy jel is. Joggal meg lehet látni benne a ruhából szőtt börtönt, a nők elnyomásának szimbólumát.

(...)

A szimbolikus tettek egyáltalán nem feleslegesek. Az állam nemcsak törvényekkel, hanem különböző jelzések leadásával is teszi a dolgát. A politika azonban nem tántorodhat el saját mércéitől, így nem szabad hagynia, hogy ne érvényesüljön a jog a menekültpolitikában, és ne ügyeljenek saját országa érdekeire – azt meg pláne nem, hogy a mostani burkáról szóló vita során ne igazodjon ki a magas elvárások között.

A belügyminiszterek – jöjjenek bármely pártból – számára úgy tűnik, csak valamiféle móka az arc eltakarásának tilalma a demonstrációk során. A német hadsereg a heiligendammi G8-csúcs alatt földön, vízen, levegőben be volt vetve, egy »fekete blokk« a rendőrség szeme láttára mégis erőszakos balhét tudott rendezni. Hasonló játszódott le Frankfurtban az Európai Központi Bank elleni felvonulásokon: az álarcos tettesek énekelve, gyújtogatva vonultak fel és alá a belvárosban. A hirtelen sokak által megkedvelt több rendőrséget követelő kiáltás semmit nem ér, ha a rendőrség nem avatkozik közbe, csak néz. Szóval: le az önáltatás leplével!”