Magyarország „halszagú” – miről szól az 56-os pophimnusz?

„A rendszer nyilván nem tud és nem is akar mit kezdeni a forradalom nem-jobboldali, vagy éppen kifejezetten ilyen-olyan baloldali, munkás-önigazgató, a Horthy-restaurációt elutasító hagyományával (ez persze nem azt jelenti, hogy ötvenhatnak ne lennének más, párhuzamos hagyományai is – zárójel bezárva). És ami marad, többnyire arról sem akar komolyabban, elmélyültebben, okosabban kommunikálni az istenadta néppel. Így hát többnyire marad a bullshit, a frázispuffogtatás, a közhelyparádé, meg a jófejkedés. Kicsit a Kádár-rendszer Forradalmi Ifjúsági Napjainak modorában.

Van egy perce? Tudja?

Na, ha ezeket mind összeadjuk, az egyenlet végén ott a dal, az Egy szabad országért, ami egy tulajdonképpen szakszerűen megalkotott, generikus kereskedelmi rádiós popdal. Szólhatna egy randiról, a szerelemről, egy szakításról, vagy a végtelen nyárról – de az van, hogy történetesen 1956-ról szól. Vagyis dehogy szól. Vagyis dehogy szól bármiről. És akkor ugye arról még nem is beszéltünk, hogy a cím maga a nettó inzultus.

Amikor valamilyen művészeti teljesítmény összefüggésében gondolok 1956-ra, bővebb értelmezésben a komcsik elleni lázadásra, akkor eszembe jut a Megáll az idő, az Eldorádó, Cseh Tamás és Bereményi Géza, a CPg, a »kurva életbe egy igazi hős«, a »besúgók és provokátorok«. Erről a dalról semmi nem jut eszembe. Illetve dehogyisnem. Maga a komcsi rendszer. És a nagy semmi.”