Nihil

„Igen, tudtam, kedves Kétfarkú Kutya Párt, hogy őseink bevándorlóként érkeztek a Kárpát-medencébe. S valljuk meg, igen kellemetlen, modortalan és új szokásokat meghonosító bevándorlóként. A már itt élő avar és szláv népek ezt némileg nehezményezték, tenni viszont nem sokat tudtak már a magyar nemzetségek invá­ziója ellen. A helyiek Pannónia területére szintén ácsingózó kéretlen patrónusai sem örültek jövetelünknek, de a Szvatopluk-probléma a kor demokratikus normáinak megfelelően rendeződött. Egyébként az érdekesség kedvéért: egy bizonyos, jelenleg a regensburgi apátságban nyugvó Arnulf császár csábított minket otthoni konkurenciája legyengítésére. Aztán persze jött a sírás-rívás a magyarok nyilaival és újszerű életmódjával kapcsolatban, ahelyett hogy tolerálták volna kultúránkat, amely szerint szeretünk kirándulni és szuveníreket gyűjteni. Bő ezer évvel az események után is szeretném jelezni: komoly méltánytalanság ért bennünket, ha jogászvégzettségem lenne, meg sem állnék a strasbourgi Emberi Jogok Euró­pai Bíróságáig. Ja, és kártérítési per is lenne, egy távoli rokonom ugyanis valamikor 942 körül Sevilla városánál hagyta étkészletét, ma meg a családi ezüstben sehol sincs, se kés, se villa. Sevilla…

Egyszóval, kedves Kétfarkú Kutya Párt, könyörgöm, hagyjuk a hülye történelmi párhuzamokat és szójátékokat, vagy nézzünk szembe velük. Az Európára zúdított tízmillió migráns új honfoglalásra készül. Elsősorban persze tőlünk nyugatra, de mi is „beleférünk”. Nem beilleszkedni, kultúránkat gyarapítani és színesebbé tenni jönnek – erre nem ellenérv a két beilleszkedett kurd orvos és négy török gyökerű német válogatott futballista, valamint Ahmed, a tehetséges afgán rendszergazda –, hanem azt eltiporni. Csúnya, nem éppen eurokonform szavak? Hát azok! Mert a migránsok túlnyomó része sem az. Ők rátelepedni akarnak az egyre kevésbé jóléti európai államokra, kizsigerelni őket, majd megteremteni a saját világukat. Ami önmagában véve elfogadható, nekik nyilván szép és jó, hitükbe illeszkedő életforma. És ha az ő nagylelkű ideológia szponzoraik a tengerentúlról nem dúlták volna fel azt a világot, nemhogy egy egyfarkú kutya, de még egy kósza teve sem jönne felénk. Ellenben mi is szeretnénk oda, hozzájuk járni, turistaként, barátként, s így várnánk őket is ide.”