Ferenc, a botrányos

„Ahogy arra korábban már utaltam, a skandalon görög szót botrányként, de akadályként, botlatókőként is lehet fordítani. A botránymentes élet tágas, akadálymentes, az akadálymentesítés viszont szükségszerűen nehézségekkel, botrányokkal járhat. (Például: egy konkrét értelemben vett akadálymentes templom, ahová kerekesszékesek is be tudnak jutni, plusz költség, plusz munka, plusz teher a gyülekezet és annak vezetői számára.) A krisztusi példa azonban éppen azt mutatja, hogy az ő követőiként az akadálymentesítéssel járó botrányokat tudnunk kell vállalni és elviselni. Ki más szóljon a mindenkori kicsinyekért, ki más vállaljon közösséget és szenvedést a szenvedőkkel, ha nem mi? (Egy másik botrányhoz kapcsolódó igeszakasz: »Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.« Mt 18,7)

Vajon külső-belső értelemben, kommunikációnkban és gesztusainkban, eszközeinkben és céljainkban is megnyilvánuló módon akadálymentesek-e a gyülekezeteink a mindenkori kicsinyek számára? Vállaljuk-e az akadálymentesítés kockázatát akkor is, ha ez szálka a nagyok szemében? Merünk vállalni pillanatnyi botrányokat – zúgolódásokat, megbotránkozásokat, feszültséget – hogy valóban mindenki számára elérhetővé tegyük az örömüzenetet?

»Keresztény életünk, gyülekezeteink, egyházaink vajon a farizeusok és az írástudók mércéje szerint működnek feddhetetlenül, vagy a legkisebbek, a hatalomtól megfosztottak, vagy akár – a kánaáni asszony példájánál maradva – a számkivetett kutyák felé forduló gesztusainkban? Vajon nem azok botránkoztatják meg a kicsinyeket és azok gondolkodnak a világ szerint, akik most Ferenc pápa bukásának szurkolnak?«

A jelenlegi pápa ugyanis valójában ezeket a kérdéseket dörgöli az orrunk alá, pusztán azzal, hogy nem engedi meg magának a hallgatás kényelmét, és mert emberségből mutat példát, miközben kizárólag az isteni mintát és a krisztusi példát tartja szem előtt. Amikor pedig az emberi kínokat látva elfogynak a szavak, gesztusai beszélnek helyette. Ha ebből botrány lesz, az azért nagyon jó, mert kiderülhet:

»Nem az a botrányos, ha valaki végre megszólal és cselekszik, hanem az, hogy eddig hallgattunk és eddig ültünk tétlenül és tettünk úgy, mintha semmi közünk nem lenne a világhoz, amiben élünk. Mintha Jézus nem ebbe a világba jött volna el.«”