„Erősödésüket látva sokszor ostoroztuk a sajnos, egyre többek mindennapi szellemi betevőjét jelentő kamuoldalakat. Ezek külsőségeiben igyekeznek úgy tenni, mint ha (komoly) sajtótermékek lennének, közben vagy csak nettó ordas marhaságokat ontanak, vagy orosz propagandát csepegtetnek, vagy a kettőt együtt.
Mindkét tevékenység mentális béresmunka, az oroszoknál egyértelmű a motiváció, a téveszmék terjesztői pedig a kattintásszámra hajtanak, reklámbevétel-hozóként tekintve a látogatóra, miként a szemantikus web korában szinte mindenki (ám ezt is lehet/ne/ tisztességesen csinálni). Ma egy domaint lefoglalni egy perc (telefonról), egy blogot regisztrálni pár perc, egy honlap is összedobható nagyon rövid idő alatt. Innentől már csak a kreativitás és a hirdetésre fordítható keretösszeg szab határt a terjedésnek. Ebben a közegben kell a sajtó normális részének talpon maradnia, ami, most már látjuk, nem is olyan egyszerű, hisz a másik oldal kiinduló tézise, hogy a mainstream sajtó a nemzetközi nagytőke/zsidók/kínaiak/gyíkemberek/Szíriusz fiai (a nem kívánt törlendő, illetve a sor tetszés szerint folytatható) gatyamadzagján függ.”