Élvezem a magyartanulást

„– Valóban olyan nehéz egyébként magyarul tanulni?

– Az európai nyelvek közül a magyart, az észtet és a finnt mondják a legnehezebbnek, a magyart meg tudom erősíteni. A magyar még az orosznál is nehezebb. De a japán nyelvtan is könnyebben tanulható, mint a magyar, az írásjelekkel természetesen más a helyzet.

– Az orosszal vannak tapasztalataim, ez alapján valóban szörnyű nehéz lehet magyarul tanulni.

– Nem baj, élvezem a magyartanulást.

– Hogyan érezte magát Pécsen és Debrecenben?

– Fantasztikusan. Két nagyon eltérő város: Pécs a hegyeivel gyönyörű. Ezért szeretem nagyon Budapestet is: Budát a hegyekkel és Pestet a maga sík területével. Pécsi ismerőseim csak azt sajnálták, hogy nekik nincs folyójuk. Debrecenben február–márciusban tanultam az egyetemen, nagyon élveztem. Pécsen fantasztikus a kultúra, egy hónap alatt több koncerten, előadáson voltam, mint Bahreinben négy év alatt. Debrecenben is tetszett a helyi kultúra. Mindkét helyen nagyon jól éreztem magam. És mindkét helyen családoknál laktam; megismertettek például a remek magyar borokkal. Pécsről Mohácsra, Villányba kirándultam, Debrecenből Egerbe, Tokajba, Mádra vagy éppen a Hortobágyra. És focimeccsen is voltam Debrecenben kétszer. Tudom, hogy nagykövetként egy tágas rezidenciában élve privilegizált helyzetben vagyok, nem az átlagemberek életét élem, ezért is jó, hogy mindkét városban családoknál laktam, egy kicsit élhettem a normális életet.

(...)

– Van már kedvenc magyar bora?

– A villányi, szekszárdi vörösborok nagyon finomak, akárcsak a rozék, de utóbbiból az Alföldön is van nagyon ízletes fajta. A fehérborok közül pedig a Balaton-felvidékiek és a soproniak és persze a tokaji desszertborok. De nemcsak a borok kitűnőek, egyre több a nagyon jó pincészet is Magyarországon, és úgy látom, népszerűek a magyar borok külföldön is. Június végén tartották Londonban a magyar borok fesztiválját, nagyon jól sikerült, és remélem, egyre több magyar nedűt exportálnak majd hozzánk, ígéretes piac vagyunk, elhihetik.”