Elemző: Világszinten is odafigyelnek Orbán Viktorra (VIDEÓ)
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
Ezer év elteltével úgy tűnik, megint időszerű eltöprengenünk Szent István időtálló életművén, hogy megtisztítsuk, korrigáljuk etikai és politikai gondolkodását az utólag ráaggatott téves és hamis aktuálpolitikai értelmezésektől.
„Nemcsak azért történelmietlen, hamis és félrevezető szembeállítani az ezer évvel ezelőtti és a mai magyar állam bevándorláspolitikáját, mert nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, mint Hérakleitosztól tudjuk, s a két állam és a két történelmi helyzet nagyon különbözik egymástól. Hanem azért is, mert – tudatlanságból vagy nagyon is tudatosan – eleve hamisan, félrevezetően interpretálják a Szent István-i Intelmeket. A bevándorláspárti, álhumanista, doktriner internacionalisták azt sugallják, mintha első királyunk, mondjuk a német Willkommenskultur ideológia nevében, valamiféle multikulti, nyitott társadalmat preferált, épített volna. Azt sem tudják, hogy az Intelmek kiválasztott és talán legtöbbször idézett mondata nem az országra, hanem a királyi udvarra, kormányzatra vonatkozik. A vendégek befogadásáról – pontosabban marasztalásáról – és gyámolításáról szóló hatodik részben Imre fiához fordulva a király elmagyarázza, hogy a római királyok azért lettek hatalmasak és dicsőségesek, mert sok nemes és bölcs jött hozzájuk különféle tájakról, és »amiként különféle tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különféle nyelveket és szokásokat, különféle példát és fegyvert hoznak magukkal, melyek mind a királyi udvart ékesítik«. Ezért megparancsolja fiának, hogy ezeket a jövevényeket – vagyis a bölcs papokat és a nemes lovagokat – jóakaratúan gyámolítsa és tartsa becsben, hogy nála maradjanak és ne kívánjanak máshová menni.
Szent István tehát nem tudatlan, képzetlen – s pláne nem Európán kívüli – idegenek, nem kiskorúak, nők és öregek tömeges betelepítésén gondolkodott, hanem a korabeli keresztény (!) Európa szellemi, politikai és katonai elitjéhez tartozó személyek szelektív, célzott meghívásán, kifejezetten a királyi hatalom megerősítése érdekében. Az Intelmekben többször megismétli, hogy a külföldi támadásoktól el kell rettenteni, meg kell védeni az országot, ezért van szükség az idegenből jött lovagok harci tudására, képességeire is, de eléjük helyezi a hazai főemberek, ispánok, vitézek tiszteletét, mert »ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói«. (...)
István király Imre fiát arra tanította és egész életével, keménykezű, bölcs kormányzásával azt bizonyította, hogy az elődök törvényeinek, szokásainak utánzása, a saját hagyományok őrzése és a külföldi szokások, példák meghonosítása, idegen „szakemberek” befogadása összhangba hozható egymással, de csak azokat a jövevényeket szabad befogadni, akik a keresztény királyságot szolgálják, az országot erősítik és gyarapítják. Ezer év elteltével – egy új népvándorlás és európai felfordulás korában – úgy tűnik, megint időszerű eltöprengenünk Szent István időtálló életművén, hogy megtisztítsuk, korrigáljuk etikai és politikai gondolkodását az utólag ráaggatott téves és hamis aktuálpolitikai értelmezésektől.”