„HVG: Sokak szemében szitokszó a vendéglős, pláne a kocsmáros. Ön mégis mindkettőt használja, magára vonatkoztatva is. Mi tetszik benne?
Csapody Balázs: Szerintem az egyik legszebb szó a kocsmáros, és a vendéglős is sokkal jobb az étterem-tulajdonosnál. Utóbbinak van egy vendéglátóhelye, én viszont vendégül látok. Az időm nagy részét az étteremben töltöm, figyelek. Mindenkinek jólesik, ha látja, hogy bent van a főnök.
(...)
HVG: A most divatos gasztromozikban a főnök rendszeresen kiborul. Önt is ki lehet hozni a sodrából?
Cs.B.: Az oda nem figyelés és a hanyagság nagyon idegesít. Ki tud hozni a sodromból, ha a kollégáim nem vendégcentrikusan oldanak meg valamit. Például ha lusták megteríteni a kerthelyiségben azért, nehogy egy óra múlva le kelljen szedni az asztalokat.
HVG: Annak idején az elsők között kapta meg Schmitt Pál köztársasági elnöki díját. Politikusok is vannak a törzsvendégeik között. Velük hogyan boldogul?
Cs.B.: Vendég és vendég közt nincs különbség. Nálam nincs olyan, hogy jobb- és baloldali étterem. Azért dolgozunk, hogy aki ide betér, az jót egyen, igyon, jól érezze magát. Egyébként sem az a típusú vendéglős vagyok, aki odamegy a vendéghez beszélgetni. Persze ha ez a vendég kérése, az más: akkor odaülök.”