„A múlt már rég nem bonyolítja annyira Németország Lengyelországhoz és Csehországhoz fűződő viszonyát, mint húsz évvel ezelőtt. A legnagyobb teher ennél sokkal rosszabb: ez ugyanis a jövő. A legtöbb kelet-közép-európai az egyre szorosabb Európai Unióra vonatkozó terveket nem sokkal kevesebb szkepszissel fogadja, mint az angolok.
Persze, a brüsszeli »bürokratauralom« és a Brezsnyev-doktrína közti párhuzam erősen el van túlozva. Mégis azt mutatja, mennyire elterjedt Európa keleti felén annak érzése, hogy ők politikailag idegennek számítanak az EU-ban. Semmi nem erősíti jobban bennük ezt az érzést Merkel menekültpolitikájánál és a migránsok olyan országokba való elosztásának koncepciójánál, amelyek ezt egyáltalán nem is akarják.
Németország ezáltal elvesztette azt a Helmut Kohl által teremtett és sokáig Merkel által is ápolt jó hírnevét, miszerint támogatjuk keleti szomszédjainkat, és közbenjárunk érdekeikért az EU-ban. A Merkel Willkommenpolitikájáért fizetendő magas ár része mostantól az is, hogy csökken a német befolyás keleten.”