Hiszen az. 1919 novemberében a közismerten antiszemita Héjjas Iván és fegyveresei erőszakkal elhurcoltak harminchat embert a kecskeméti fogdáról, a tanácsköztársaság helyi funkcionáriusait, bírósági tárgyalásukra váró kommunistákat, majd az orgoványi erdőben megkínozták és legyilkolták őket. Ahogy ön is utal rá, többüket elevenen nyakig a földbe ásták, úgy »szórakoztak« velük.
Eszembe nem jutott zsidózni, már csak azért sem mert nem zsidók voltak az áldozatok.
Volt köztünk négy-öt zsidó, plusz tudni, hogy Héjjas szemében »minden kommunista zsidó«.
A jobboldali elhajlással nem vádolható Ormos Mária hosszú tanulmányban értekezik arról, hogy a fehérkülönítményesek túlkapásai nem a zsidó ügyről szóltak. Egyébként az én publicisztikám idején 2011 januárjában vagyunk, kormányváltás után, kitör a hirig, úgymond oda a szabadság, mert újra Orbán a miniszterelnök, az unióból kapjuk az áldást, egy Cohen nevű újságíró tán az Independentben leírja, hogy Magyarországból bűz árad, a diktatúra bűze, közben Cohn-Bendit Brüsszelből osztja nekünk az észt, plusz Schiff András nyilatkozatot tesz közzé, hogy vége a demokráciának.
Sokan kritizálták akkoriban Magyarországot, de ön történetesen három, a zsidó származását vállaló férfivel kezdi a publicisztikáját, majd pár sorral lejjebb ott tart, hogy »sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben«.