„Jó, ha tudjuk, hogy egy olimpián mindig, minden körülmények között a pillanatnyi forma dönt. Borulhatnak a jóslatok és előrejelzések, az aktuális esélyesnél lehet jobb vagy még jobb. Egy biztos: nem kell azonnal temetni azt, akinek talán élete egyik legfontosabb napján »nem jött ki a lépés«, azaz nem tudta valamiért azt nyújtani, amiért éveken át szerettük, elismertük, ajnároztuk, ünnepeltük. Vannak pillanatok, amikor egy sportoló – legyen bármekkora világsztár – egyszerűen képtelen a legjobbat, a reméltet teljesíteni. Ilyenkor, ebben a helyzetben kell melléjük is odaállni, mert például Gyurta Dánielnek soha nem volt nagyobb szüksége arra, hogy erőt meríthessen az őt a sikerei csúcsán is körülvevő szeretetből. Amikor ítéletet készül valaki mondani, előtte azért jusson eszébe az, vajon ezeknek a sportembereknek hány és hány csodálatos percet köszönhetünk.
Ugyanakkor az elkövetett hibákból tanulni kell mindenkinek, legfőképpen azoknak, akik azt elkövetik. Akár a sportpályán, a medencében, a ringben, akár a sportvezetői székben vagy a kommentátori állásokban. A tévedéseknek sem belátása, sem korrigálása nem szégyen. Bevallom, Gyárfás Tamás úszóelnöktől rendkívüli emberi gesztus lett volna, ha felülemelkedve Hosszú Katinkáékkal folytatott vitáján, a Magyar Úszószövetség elnökeként legalább egyszer megpróbálkozik azzal, hogy valamelyik díjkiosztónál ő adja át az Iron »Arany« Lady érmét, és vállalja azt, hogy a világ szeme láttára gratulál neki a napokban – és az azt megelőző években – nyújtott teljesítményéért. Mert így csak azt látja mindenki, hogy a sportágért amúgy sokat tevő vezető úgy kerüli Katinkát, mint ördög a tömjént.”