Segítség!

„(…) Az országlakók egészének jóléte, boldogsága nemzeti közügy. A szerencsésebb földbirtokosoknak is érdeke, hogy a nép ne szenvedjen ínséget. Történelmünk során többször is előfordult, hogy a hatalommal és vagyonnal is rendelkező nagyurak az egész nép, a haza – annak idején a jobbágyok javára, – ki nagyobb, ki kisebb mértékű anyagi áldozatot hozott és az egész nemzetért önzetlenül és bátran életüket is kockáztatva harcba indultak. Ezt a mindig hiányolt és óhajtott egységet, szolidaritást idézi fel nekünk október hatodika, az aradi vértanúk emléke. Azoknak a hősöknek a tisztelete, akik a jobbágyfelszabadító forradalom és nemzeti függetlenségért küzdő szabadságharc vértanúi lettek, pedig mint gazdag földesurak, nemesek és grófok, a régi jobbágyvilág korlátlan haszonélvezői voltak. 

Óriási dicső tettet hajtana végre és több ezer honfitársunk életét mentheti meg és teheti jobbá az, aki nagy földbirtokából néhány hektárt átenged egy olyan szegény falu önkormányzatának, mely ezen a földön először közmunkával, majd egyre gyarapodva virágzó gyümölcs és zöldség-kertészetét vállalkozássá emelve megélhetést biztosíthatna több száz föld- és munkanélkülinek, miközben egészséges közétkeztetést is biztosíthatna óvodájának és iskolájának. (...)

Történelmünk minden tragikus fordulata, országot pusztító veresége a magyar társadalmat megosztó széthúzásra, a hatalmasok kapzsiságára vezethető vissza: Muhi, Mohács, Világos, Trianon... Amikor úr és jobbágy, gazdag és szegény összefogott, legyőzhetetlenek voltunk. Vannak ügyek, melyeket az államhatalom, a törvényhozás nem tud igazán rendezni, csak a hazafiúi áldozatvállalás, a szép, nem várt, példamutató tett, mely mindig talált követőkre. Ez a reményünk.”