Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Tényleg nem lenne jó, ha olyasmi történne, ami mindenkinek jó. Erre juthatott a Nemzetgazdasági Minisztérium, amikor nem nevezte ki szakközépiskola-igazgatónak a jelöltet, akit ön- és diákönkormányzat, nevelőtestület és szülői közösség egyaránt támogatott.
„Valóban nem kell, hanem lehet. Lehet úgy tenni, mintha a közösség bármit számítana a hatalmasoknak, ám a Fidesz nem próbál így tenni.
Büntet mindenért, amiben feltűnik az autonómia, a közös erőfeszítés, a vélemény, a tenniakarás, a felelősség. Ez ezúttal is nyilvánvaló, hiszen azok, akiket valamiért nem, vagy átmeneti időre neveztek ki, abban hasonlítanak egymásra, hogy kockásban feszítettek, amikor ennek tétje volt.
Mindannyian tiltakoztak az oktatási rendszer – a hitük szerint a gyermekek jövőjének ártó – működése ellen. Felhívták a figyelmet arra, hogy az egyik legfontosabb társadalmi rendszer diszfunkcionálisan üzemel, a minimális feltételeket sem garantálja ahhoz, hogy a következő nemzedéknek legyen esélye a versenyben, több tudása, alkalmazkodóképessége legyen, mint amennyi nekünk van.
Ezért büntetett az NGM. Mert jót akartak. Tette ezt úgy, hogy megakadályozta, hogy helyben mindenkinek jó legyen.”