Dráma fekete-fehérben

„Veszélyes játékok ezek. Ahogy elszabadul az agresszió, szaporodnak a sérelmek és gyűlnek az áldozatok, úgy enyészik el a béke lehetősége. Ha tovább élezi a faji ellentéteket a sok rendőri túlkapás és a fekete rasszista ellentámadás, újra erőre kap a fehér fajgyűlölet is – az igazi fajgyűlölet, nem pedig az a pozitívdiszkrimináció-ellenes és a polkorrektséget elutasító rendpárti konzervativizmus, amelyet most lépten-nyomon annak bélyegeznek.

Európának főleg a nyugati felében a szociális válság, a munkanélküliség, a válogatás nélkül beengedett bevándorlók egy részének erőszakoskodása és a terrorizmustól való félelem hozta el a radikális jobboldal megerősödését, és egyre izmosabbak a valóban szélsőséges szervezetek is. Nem mondhatók erőszakosnak a városokat lángba borító, magukat antifasisztának valló csőcselékkel ellentétben. Csakhogy az öreg kontinensen nem árulnak gépkarabélyt a sarki boltban, és nem osztják rá úgy az engedélyeket – már amelyik amerikai államban egyáltalán kell ilyesmi –, ahogy a szórólapokat szokás az aluljáróban. Az Egyesült Államokban viszont igen.

A feketék egy része már fegyverkezik, és afroamerikai országról álmodik az Államokon belül; ha tovább eszkalálódik a helyzet, hamarosan a fehérek egy része is fegyverhez nyúl majd, és csatlakozik a saját »törzséhez«. Kitör a faji alapú polgárháború, az egymásnak feszülő milíciák katonáit pedig egykori szomszédok és barátok, sőt családtagok adják majd.”