Az euró egy félbehagyott épület

„Az elmúlt években változó erősségű vita folyt arról, mikor csatlakozunk az eurót használó országokhoz. Reális esélyünk van erre, és ha igen, most mi az új céldátum?

Mielőtt erre válaszolnék, nem árt az alapkérdést nemzeti szempontból felvetni: szüksége van-e Magyarországnak az euróra? Az euró története tizennégy éve íródik, és egyre több tapasztalatunk van arról, hogy mely országoknak kedvezett, és melyeknek okozott károkat a bevezetése, használata. Gyenge versenyképességgel, rossz árfolyamon csatlakozni veszélyes, többet árt, mint használ. Kiderültek közben a közös valuta gyengeségei is, a monetáris politika korlátai, a fiskális együttműködés hiánya. Az euró egy félbehagyott épület, amelyben egyszerre van ígéret a remek működésre és sajnos az összeomlásra is.

Tehát nincs rá szükségünk.

Ha ezt mondanám, az ellenkezne azzal a felfogással, hogy van befolyásunk a körülöttünk lévő világ alakítására. Ki akar egy félkész házba beköltözni? Szívesen senki, csak ha van esély a mielőbbi befejezésre. Ha már ezt a példát hoztam, úgy fogalmaznék, hogy a forint nevű házból akkor érdemes elköltözni, ha biztonságosabb fedelet találunk.

Miért? Ma nem az? 

Sokat jelentett volna, ha a 2008-as válság idején eurót használunk, sok devizahiteles menekült volna meg az árfolyamok okozta csapdából. Ugyanakkor megmenekültünk az olyan kérdések megválaszolásától, mint hogy hogyan fizettük volna a görög hitelcsomag ránk eső részét, vagy ami fontosabb: milyen eszközökkel tudtuk volna befolyásolni a nemzetgazdasá­gok közötti teljesítménykülönbséget? Görög, olasz és portugál válaszokat látunk – és ezek súlyos következményeit adósságban, munkanélküliségben. (...)

 Akkor újra az a felvetés, amivel kezdtük: mikor lesz végre eurónk?

Ha a gazdasági folyamatok tartósak maradnak, és az európai uniós fejlettségi átlaghoz közelebb kerülünk, valamint a termelékenységünk tovább javul, nem tartom alaptalannak az évtized végi csatlakozást. Ehhez viszont stabilabb euró kell, biztosabb lábakon álló, közös, fiskális politikával. Folyamatosan egyeztetünk a cseh és lengyel kollégáimmal is erről. Hasonlóan hozzánk, ők is minden feltételt teljesítenek az ERM–II rendszerbe belépés kivételével. De úgy látom, ők sem kapkodják el.”