„Ugyanakkor tüntetni, demonstrálni elsőrendű közérdek, anélkül magánélet sincs, úgyhogy a kettő között valahogy összhangot kell találni, ami egyelőre annyit jelent, hogy aki rossz helyen lakik, az kénytelen tudomásul venni és elviselni, hogy éppen érvényesülnek a szabadságjogok. Persze vannak mifelénk hivatalos szervek is, amelyek mindenféle összhangok megteremtésén ügyködnek, váltakozó sikerrel. Itt mindenekelőtt a rendőrségre gondolunk mint afféle összhangteremtő karmesterre. Az utasításainak eleget kell tenni, csináljon bármekkora zűrzavart, sőt, törvénytelenséget; teljesítményét a bíróság illetékes megítélni. A rendőrség harmóniát kereső erőfeszítéseit példázza az alábbi konkrét eset is.2014. december 19-én a devizahitel-károsultak a főváros több pontján szerveztek demonstrációsorozatot. A rendőrség azonban megtiltotta a tüntetést a miniszterelnök Cinege úti házánál és a Markó utcában a Kúriánál. A rendőrség bölcs határozatát a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság helybenhagyta. A tüntetés egyik résztvevője az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván: a gyülekezés betiltása az érintett helyszíneken megalapozatlan és indokolatlan volt, ezért sérti a gyülekezési szabadságot. Az Alkotmánybíróság a panaszt elutasította. Elegendőnek találta a tiltó határozat indoklását, amely szerint a tüntetés a Kúriánál zavarta volna a bíróság működését, a miniszterelnök házánál pedig a magánszféra sérelmével járt volna. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy más helyszíneken nyugodtan tüntethettek az érintettek, ezért nem sérült a békés gyülekezéshez való joguk. Arról nem szólt az Alkotmánybíróság, hogy a miniszterelnök is vehetett volna másutt házat, s akkor nem sérül a magánélethez való joga. Mindenesetre Medgyessy és Gyurcsány lakása előtt lehetett demonstrálni, Orbán Viktoré előtt nem. Mert az úgy volt összhangban. Ez meg így van.”