Van-e baloldal a populizmuson túl?

„Amikor a XIX. században a munkásmozgalom felívelő szakaszában volt, a marxizmus egy ilyen keretrendszert kínált. Az egyszeri agitátor azt tudta mondani a munkásnak, hogy ha elolvassa az ő könyveit, akkor ebből megtudja egyrészt, hogy ki van zsákmányolva, másrészt hogy van egy út arra, hogyan lehetne a kizsákmányolást megszüntetni. Ez a válasz direkt módon magyarázta a munkás élethelyzetét és világos kitörési pontot kínált. Ebben a keretben a szakszervezeti könyvtár felállítása legalább akkora mozgalmi potenciállal bírt, mint egy sztrájk megszervezése, hiszen a progresszív oldal által kínált tudás direkt alkalmazható volt a kitaszítottak élethelyzetének javítására.

Ezzel szemben ma az egyszeri agitátor azt tudja csak mondani a munkásnak, hogy ha elolvassa az ő könyveit, akkor ebből megtudja, hogy ő is egy elnyomó poszt-koloniális társadalom haszonélvezője, akinek lehetőség szerint négyszer ennyit kellene fizetnie a ruháiért és nem lenne szabad elektronikus eszközöket vásárolnia, a megoldás pedig az, hogy egyszer majd valahonnan lesz pénz arra, hogy mindenki emberhez méltó jövedelmet kapjon a munkájától függetlenül, mert majd a globális tőkeadó vagy a robotok. Az előbbi egy tudományos program volt, az utóbbi egy utópikus hit. Viszonylag kevés esélyt látok arra, hogy egy szakszervezeti könyvtár felállítása ma komoly ellenállásba ütközne: míg a XIX. században egy gyáros joggal tartott attól, hogy a marxista tudással felvértezett munkás keményebben lép fel a bértárgyalásokon, esetleg szolidárisabb lesz az ugyanabban a gyárban, de más munkakörben dolgozó munkásokkal, addig ma nehéz olyan, a progresszív tudomány által termelt tudást felmutatni, amely képes lenne ilyen módon anyagi hatóerővé válni.

Vagyis azt állítom, hogy a populizmus előretöréséért nem a megvezetett, műveletlen választók a felelősek, sem a manipulatív politikusok, esetleg a felelőtlen konzervatívok, akik a populista szólamokat mainstreammé teszik, hanem az a baloldali intellektuális közeg, amely képtelen válaszokat kínálni a kapitalizmus válságára. Persze a konzervatív oldal sem képes válaszokat kínálni, de mivel ők a status quo megőrzésében érdekeltek, ez kevésbé feltűnő. Ha pedig nem találunk válaszokat, akkor a választók egyre szélsőségesebb jelöltekkel és szavazásokkal fogják büntetni az establishmentet, ami egyre nehezebbé fogja tenni a megfelelő válaszok megtalálását. Ha a társadalom széles rétegei számára kívánatos az, amely az elit számára – úgy a jobboldalon, mint a baloldalon – felfoghatatlan badarságnak tűnik, akkor súlyos probléma van a demokráciánkkal. Ezt a problémát pedig csak úgy tudjuk felfoldani, ha a progresszív oldal képes egy olyan intellektuális keretet mutatni, amely a kitaszítottak számára kézzelfogható problémákról tud morálisan elfogadható és ugyanakkor praktikusan megvalósítható válaszokat adni. Amennyiben ugyanis választani kell a morálisan elfogadható, de kivitelezhetetlen és a morálisan elfogadhatatlan, de hatékony megoldások között, nincsen baloldali politikai tér.”