Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Egy szó, mint száz, végre egy hihető szereplőkkel és jó karakterdinamikával rendelkező Star Treket láttam.
„Ez pedig csak még jobban kiemelte, mennyire remek akciómozi is lett a Mindenen túl. Tudom, hogy a keményvonalas Star Trek rajongók ennek hallatán döntik el, hogy utálni fogják a filmet, de azt javaslom, hogy vetkőzzék le az űrcsaták és kézitusák iránti ellenszenvüket. Mindenki aggódott, hogy mit kezd egy alapvetően inkább morális oldaláról ismert sorozattal az akciófilmes Justin Lin. Jelentem: akciófilmet csinált, de mindezt lélekkel töltötte fel. Igen, emberek millióinak a megmenekülése a tét, igen, sokszor követhetetlen egy-egy harcjelenet koreográfiája (különösen 3D-vel, emiatt nem is ajánlom feltétlenül ezt a verziót), mégis mindennek helye van. A különféle epizódok jól épülnek fel, a lassabb részeket jó ütemben követi az akció, a humor a helyén van (és a szereplők jelleméből következik, nem hat a komor alaphelyzet üres feloldási kísérletének), az űrcsaták is remekek. És amit a látványtervezők műveltek, arra nem győzök szavakat találni. Legyen elég annyi, hogy ilyen szemet gyönyörködtető mesterséges világot, mint a Yorktown, ritkán látok mozivásznon.
Igazi joyride ez a film, feldob, leköti a figyelmedet, megnevettet, odaszögez a filmvászonhoz. Nem zavar Spock nevetséges frizurája, a kicsit kiszámítható fordulatok, vagy Spock és Uhura már kissé unalmas szerelmi szála, mert észre sem veszed, miközben történnek az események. Az alkotók a jól ismert helyszíneket – legyen az az Enterprise belseje vagy egy Föderációs űrállomás – is érdekessé tették, még ha ehhez az is kellett, hogy az egész teret a feje tetejére állítsák. És tényleg, az a legszebb az egészben, hogy ez a film megmarad Star Treknek: ott vannak a Föderáció értékei, az összetartás, az emberi életek fontossága (és még ha csak a háttérben, de végre több idegen szolgál a Csillagflottában!), ehhez pedig az kellett, hogy az utolsó negyed órában végre egy igazán karakteres ellenfelet kreáljanak Krallból. Nem nagyon emlékszem már az előző két Abrams-féle Star Trekre, de szerintem nem lövök mellé, ha azt mondom, ez az eddigi egyik legszórakoztatóbb, legélvezetesebb rész a szériából. Sci-fi akciófilm, annak pedig tökéletes.”