Az idő térképe

„De ne dőljenek be, Hölgyek és Urak, Mesdames, Messieurs, a furfangos spanyol úrnak, de ne ám! Ez a pernahajder még a legfurfangosabb doveri zsiványokat is megszégyenítő módon képes rögvest bolondot csinálni az olvasóból! Nem átall egy szempillantás alatt olyan ötletesen és csibészesen csavarni a történeten, kedves Olvasó, hogy tátva marad a száj és kihagy a szív! A három füzetecske, melyeket egybe fűzött Senor Palma, újra és újra átverik a gyanútlan szemlélőt, aki ennek, csodák csodája, a leginkább örül! Sziporkázóan ötletes viktoriánus kaland ez, kedves Hölgyeim és Uraim, ahol nem csak az idő, de maga az ember, a lélek minden világos és sötét oldala is feltárul a szemünk előtt, bejárjuk a jövő háborúit, London kikötőit, a sötét whitechapeli sikátorokat, sőt, de ezt talán már mégsem illenék az Önök orrára kötnöm, hiszen akkor hol maradna a játék?

Aki esetleg azt hinné, bizony valami olcsó bazári mutatványt fog kapni a pénzéért, az most rögtön álljon a szemem elé, hadd vegyek elégtételt az író helyett eme sértő feltételezésért! Itt kérem egy igazi fantasztikus remekmű áll, egy olyan hatalmas irodalmi regényépítmény, amit még maga a nagy Wells is elismerne! Persze aki nem bírja a viktoriánus stílust, az vajmi keveset fog élvezni ebből, de ne féljen senki, Senor Palma nálam sokkal szebben használja ezeket a szavakat, cikornyás mondataitól az ember hamar ott találja magát, ahol a szereplői haladnak megfellebbezhetetlen sorsuk felé! Sőt, kedves Olvasók, drága felebarátaim! A köny utolsó tíz oldalán Senor Palma oly' csodásan ír, oly' mérhetetlen precízséggel, mégis hihetetlenül kecsesen kanyarítja a mondatait, hogy a szívnek meg kell szakadnia, a tüdőben bennakad a lélegzet! Csodálatos mestermunka ez, Hölgyeim és Uraim!”