Valamit tudhat Rogán Antal: iszonyúan magabiztos kijelentést tett
Optimistán látja a jövőt a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője.
A szociális hálónak nem szabad sűrű szövésűnek lennie: mindenkinek tudnia kell, hogy kieshet rajta. Segítség van, de nem feltétel nélkül.
„Nem tudom tehát, hogy mennyire megvalósítható az alapjövedelem mint ötvenezer forintig minden szociális juttatást kiváltó segély, de abban biztos vagyok, hogy a lehető legrosszabb dolog: mindenkinek feltétel nélkül adni. Tehát pont a lényege az, ami riasztó. De ez már világszemléletbéli különbségekhez vezet minket: az egyenlőségpárti progresszió Rousseau nyomán arra helyezi a hangsúlyt, hogy a társadalom elnyomja az ártatlan embert, tehát a társadalom a rossz. A régimódi, jobboldali szemlélet szerint az ember a tökéletlen, és az ember alkot tökéletlen társadalmat. A jobboldal az egyéni felelősséget és szabadságot hangsúlyozza (hiszen felelősség nélkül nincs szabadság), a progresszió az élet esetlegességét, azt, hogy érdemein kívül is kerülhet valaki jó vagy rossz helyzetbe. A progresszió szerint az egyenlőség a szabadság záloga (beleértve a gazdasági egyenlőséget, de legalábbis némi kiegyenlítést), a konzervatívok szerint az egyenlőség a szabadság kerékkötője, ugyanis csak annak korlátozásával lehet megvalósítani. És legalábbis rossz ötlet minden rossz helyzetben lévő helyzetét automatikusan az elnyomás és igazságtalanság számlájára írni.
Természetesen mindkét oldal álláspontjában van igazság, és ritkán jelenik meg a két álláspont vegytiszta formában. A legtöbben felismerjük az élet összetettségét, egyéni szabadság és egyéni felelősség, a társadalmi problémák és a véletlenek egybefonódását. A feltétel nélküli alapjövedelem azonban a progresszív álláspont szélsőséges és kategorikus megjelenése, vegytiszta formában. Épp azért, mert feltétel nélküli.
Azt gondolom, hogy igaza van a konzervatívoknak, amikor első körben az egyéni felelősséget firtatják, és utána vizsgálják csak, hogy az egyéni tényezőkön kívül más oka is lehet-e valaki kilátástalan helyzetének, nem pedig – mint a progresszió – azonnal igazságtalanságot és elnyomást, kilátástalan helyzetet teremtő társadalmat feltételeznek. A progresszió szerint a szociális hálónak olyan sűrű szövésűnek kell lennie, hogy mindenkit fenntartson, ugyanis ez az etikus. A magamfajta konzervatívok szerint a feltételnélküliség: immorális. A szociális hálónak tehát nem szabad ilyen sűrű szövésűnek lennie: mindenkinek tudnia kell, hogy kieshet rajta. Segítség van, de nem feltétel nélkül.”