„Sokszor rám szólnak, nemtetszésüket fejezik ki, mikor azt a szót használom: »kisemeber«. De most megint ezt a szót kell használnom: »Kisember« – akinek mindig a kiszolgáltatottság jut, akinek hosszúak a várólisták, aki hiába dolgozik éjt nappallá téve, mégsem lesz annyi spórolt pénze, hogy egy magán egészségügyi intézménybe gyógyíttassa magát, vagy oda vigye be szeretteit...
Aki nem tud lopni, csalni, hazudni, másokat kisemmizni, rabszolgaként dolgoztatni, hanem Ő ennek a kiszolgáltatott rendszernek az elszenvedő alanya...
A beteg ember, fájdalomtól kínozva ül egy váróban – ha van még műanyag szék amin üljön – és a kezét tördeli, mikor sorra kerül, mire lép be a vizsgálóba. Milyen agyonhajtott, ki nem aludt, 48 órája talpon lévő, halál fáradt orvos vagy nővér fogja ellátni. Lesz-e ideje meghallgatni a problémáit, lesz-e ideje méltó ellátást kapnia a »futószalagon«... (...)
A helyzet egyre rosszabb, csak próbálják a falak között tartani. Egyre több vezető kinevezésével, egyre több fenyítéssel, egyre több nyomásgyakorlással, egyre több körlevéllel... A nővérek és a betegek csak hallgatnak, hiszen teljesen kiszolgáltatottak!”