Nem a világ rosszabb, hanem az információink jobbak

„Azt hisszük, hogy rosszabb lesz a világ; jobbról és balról, és más országokban is ezt látjuk. Ezt érzékeljük. Valójában az történik, hogy jobbak az információink a világban végbemenő rossz dolgokról. Ha száz éve egy csatában letörölték volna a föld felszínéről a szomszéd falut, még csak nem is hallottunk volna róla. Most viszont nemcsak hallunk a világ másik részén lévő konfliktusokról, hanem át is éljük azokat.

Azért érezzük zsúfoltnak a világot, mert nagyvárosokba zsúfoljuk magunkat. Üljünk fel vonatra az Egyesült Államokban, Európában, Ázsiában, bárhol, és azt látjuk, hogy a földek 99 százalékát nem használják. Azért nem, mert nem akarunk a világvégére menni, ha nincs ott senki, akivel dolgozunk és játszunk. A virtuális kommunikációval már elkezdődött a változás. Szétszóródhatnak a munkacsoportok… Végül pedig idegrendszerünkben, belülről lesz ott a teljesen immerzív virtuális valóság és a kibővített valóság.

Egyelőre nincsenek az agyunkat közvetlenül meghosszabbító közvetlen eszközeink. Csak közvetettek, mint az okostelefon. Végül viszont ezeket az eszközöket is közvetlenül az agyban fogjuk tárolni. Nemcsak keresni, fordítani és mobil appokkal kivitelezhető dolgokat tesznek majd, hanem a számítási felhőhöz kapcsolódva, ténylegesen ki fogják tágítani agyunk határait.

Egyesülünk a gépekkel, okosabbá tesszük magunkat. Már most ezt csináljuk. Okosabbak leszünk a mobileszközöktől. Rutinszerűen végzünk el dolgokat, amelyekre képtelenek lennénk ezek az agytágítók nélkül.”